Ma röppent fel a hír a hétvégi brüsszeli Csokoládészalonról, ahol a legnagyobb sikere az ibolya ízű csokoládénak volt.  Megint izgalmasat kreáltak az édes gasztronómia vegykonyhájában – és lám, egy virágra hajazó íz lett a befutó.

De vajon tudja-e mindenki, milyen íze van az ibolyának? Kóstolt-e már életében minden csokimániás ibolyát a maga illatos, növényi valóságában? Hogy ne tűnjön ez oly képzeletté, mint a mindenízű cukorka, vagy a gyümölcsízű joghurt, most itt a remek alkalom, hogy megkóstolhassa bárki, milyen is az igazi, hamisítatlan ibolya-íz. Nem kell érte repülőre se szállni, elég kimenni a kert végébe vagy az erdőszélre.

Egy egész szakácskönyvnyi receptem szól erről: Ibolya íz-lelő. Íme, egy recept belőle, volna kedvük hozzá, ha kibújnak a hó alól az illatos ibolyák? Olyan édes gyönyörűséghez, amelyben kétféle csokoládé és az ibolya lágy aromája ötvöződik? A csokitojás, amely ibolyás lágy krémet rejt, a legjobb választás ehhez. De ha nincs tojás, az se baj - krém magában is elsőrangú.

Fehércsokoládé krém ibolyával, csokitojásban

Hozzávalók:

8 db üreges csokitojás

egy nagy csokor ibolya

20 dkg fehér csokoládé

1 dl tejszín

2 evőkanál tojáslikőr

kandírozott ibolyavirágok

A tejszínhez hozzáadjuk az ibolyákat, lassú tűzőn felforraljuk, majd lefedve hűlni hagyjuk. A csokitojások tetején hegyes késsel, kb. 1-1 cm-es lyukat fúrunk, és lágytojástartóba, vagy likőröspohárba állítgatjuk őket. Az apróra tördelt csokoládét megolvasztjuk, majd a leszűrt ibolyás tejszínnel, meg a tojáslikőrrel elkeverjük. A majdnem kihűlt krémet nyomózsák segítségével a tojások üregébe töltjük, azután az így meg töltött tojásokat legalább fél napra a hűtőbe tesszük megszilárdulni.  Tálaláskor a tojásokat „megskalpoljuk”, akár a lágytojást, hogy szépen előtűnjön az ibolyás krém, és kandírozott ibolyával díszítve kínáljuk.

Ha tetszett, látogassank vissza máskor is! Hasonló ibolyás recepteket találnak az Ibolya íz-lelő című könyvemben! Közösségi oldalamon napról-napra friss virágos recepteket és érdekességeket találnak!

Minden nap egy alma, nincs szükség doktorra – tudja ezt már mindenki. Az ünnepi asztalon is ott a helye az almának, farsang idején pedig különösképpen, hiszen ez a legtökéletesebb és legsokoldalúbb gyümölcsünk! Idén legyen a fánk is almás, vagy legyen almából: nálunk rendszeresen készül bundában sült alma, a dédanyám receptje szerint. Télen rendszeresen várt minket ezzel a finomsággal: „alma slafrokban”, ahogyan ő nevezte. Mi imádtuk, mind egy szálig felfaltuk, nem is gondolva arra, hogy nem az alma élettani hatása, sem a farsang miatt sütötte: egyszerű volt, gyors és olcsó. Hiszen a kertben termett alma ott pihent a kamra mélyén, ládákban.

Tehát almára fel, itt a farsang, és hogy a levendulamániások se maradjanak fánk nélkül, íme, egy levendulás-almás fánk, amely egyszerű, gyors és még gluténmentes is!

Almás-levendulás túrófánk

Hozzávalók:

25 dkg túró

3 tojás

2 dl tejföl

2 savanykás alma

csipetnyi só

2 evőkanál cukor

1 citrom reszelt héja

2 evőkanál szárított levendulavirág

fél csomag sütőpor

25-30 dkg kukoricaliszt

5 dkg mazsola, a sütéshez: olaj

A túrót villával összetörjük, az egész tojásokkal és a tejföllel simára eldolgozzuk. Belereszeljük az almákat. Csipetnyi sóval, cukorral, reszelt citromhéjjal ízesítjük, belemorzsoljuk a levendulát. Annyi kukoricaliszttel dolgozzuk össze, hogy sűrű masszává váljon. Végül belekeverjük a mazsolát és a sütőport, majd hagyjuk fél órán át állni. A masszát evőkanállal nem túl forró olajba szaggatjuk, és fánkok mindkét oldalát aranyszínűre sütjük. Az olajból kiemelve szalvétán lecsepegtetjük.

Megszórhatjuk levendulás porcukorral.

Hasonló jó, ehető virágos recepteket találnak a Virágkonyha című könyvünkben, amely most tavaszi akcióban, egy csomag ehető virág magkeverékkel kapható! Ha kedvelik a Virágkonyha közösségi oldalát, napról-napra friss virágos információkhoz és receptekhez jutnak!

Meglepő és megnyerő: illatos és aromás bevezetője lehet egy tavaszi menüsornak. De akár nyitánya egy különleges, pezsgős vacsorának is! Az időjárás megviccel bennünket, de így legalább már most találhatunk friss salátának valókat a kertben. Akár a hó alól kikapargatva is!

Hozzávalók:

1 dl félszáraz fehérbor

két nagy csokor ibolya

10 dkg főtt vagy sült csirkemell

1 citrom leve

1 kiskanál curry

csipetnyi só és őrölt szegfűbors

1 marék salátának való: madársaláta, jégsaláta, rukkola, retek,  vagy a kertből friss tyúkhúr, zsenge pitypanglevél

1 szikkadt zsömle

Az egyik csokor ibolya virágait előző nap letépkedjük, és a borba áztatjuk. A citromlevet a fűszerekkel elkeverjük, és a finoman felcsíkozott csirkemellre öntjük, jól átforgatjuk, behűtjük. A salátákat, a kerti zöldeket és a retket megtisztítjuk, apróbb darabokra tépjük, vágjuk, majd az ibolyás bort leszűrjük, a salátákra locsoljuk és ezt is hűvösre tesszük, míg a zsömlét felkockázzuk és megpirítjuk. Tálalás előtt a húst a salátával összevegyítjük, óvatosan beleforgatjuk a zsömlekockákat mega többi friss ibolyavirágot és máris tálaljuk. 

Ha tetszett, látogassank vissza máskor is! Hasonló ibolyás recepteket találnak az Ibolya íz-lelő című könyvemben! Közösségi oldalamon napról-napra friss virágos recepteket és érdekességeket találnak!

Itt a farsang, áll a bál…szól a nóta, s ha bálba nem is megyünk, azért a farsang akkor is itt van. A mindennapok egyhangú ritmusát, a munkanapok és hétvégék végtelen sorát festik alá az évszakokkal változó, s az életünket színesítő ünnepek.  Az ünnepek örömei közt első helyet foglalnak el a fehér asztal nyújtotta kis „boldogságok”.

Hogy miként jött divatba a fánksütés, arról többféle történetet ismerünk, s mint a legtöbb jó dolog, a fánk is a véletlennek, mégpedig a szerencsés véletlennek köszönhette születését. 

Így vagy úgy, de a fánk tért nyert szinte minden konyhában. Ez a sült tésztaféleség elsősorban farsang idején népszerű, de az idők és a szokások oly változatos formáját kínálják, hogy egész évben élvezhetjük, számtalan formában: szalagos farsangi fánkként, egyszerű túró- vagy burgonyafánk alakjában, de lehet a fánk csöröge, talkedli, rózsafánk is, vagy kövér töltelékes, ahogyan éppen kedvünk telik benne. Nálunk legtöbbször - mi sem természetesebb - a virágos fánkok a menők.

Rózsafánk rózsalekvárral

Hozzávalók (kb. 16 darabhoz):

40 dkg finomliszt

8 dkg vaj

2 evőkanál kristálycukor

csipetnyi só

2 evőkanál rum

2 evőkanál rózsaszörp

1 dl tejföl

4 tojássárgája

a sütéshez: olaj

a tetejére: 2-3 evőkanál porcukor

rózsalekvár

A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval rugalmas tésztává gyúrjuk. Hűvös helyen legalább 1 órán át pihentetjük. Ezután a tésztát enyhén belisztezett deszkán 2 mm vastagságúra nyújtjuk. A kinyújtott tésztát 3 különböző nagyságú kerek formával kiszúrjuk. A tésztakorongok széleit bevagdossuk, mert sütésnél így nyílnak szépen szét, rózsaformára. A legnagyobb lapot kézbe vesszük, a közepét tojásfehérjével megkenjük, és a közepes lapot belenyomjuk. Utóbbit is megkenjük a tojásfehérjével, hogy a legkisebb tésztakorongot ráragaszthassuk, majd a közepét kissé benyomjuk. A megadott mennyiségből kb. 16 rózsafánkot illeszthetünk így össze, melyeket közepesen forró olajban kb. 3 perc alatt megsütünk. Szalvétára szedve lecsöpögtetjük, porcukorral megszórjuk és rózsalekvárral kínáljuk.

Ha tetszett a recept, látogasson el máskor is! A Virágkonyha Közösségi oldal kedvelői nap mint nap értesülhetnek friss virágos programokról és a legújabb receptekről!

Ebben a köhögős-torokfájós időben is érdemes a virágokhoz fordulni segítségért! Hársfavirág, bodzavirág, kamillavirág, kakukkfűvirág, mind-mind segítenek megkönnyíteni a légzést, feloldani a váladékot, és jó kedvre derítenek.  Az ibolyatea nekem különös kedvencem, a téli teakeverékekből sem hiányzik aprócska, szárított virága. De ha ilyen enyhe idő marad, hamarosan frissen is szedhető!

Ibolyatea

 Hozzávalók:

csészénként 10-12 ibolyavirág (vagy ennek megfelelő szárított)

2 dl forró víz

A friss, vagy szárított virágokat leforrázzuk és lefedve 10 percig állni hagyjuk, leszűrjük. Kedvünk szerint cukorral, mézzel ízesíthetjük.

Az ibolya friss, vagy szárított virágának forrázata enyhe hashajtó hatású, hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként vagy idegnyugtató, köptető, izzasztószerként is használható, tehát mint gyógynövény is jelentős. Különleges teakeverékekben is kitűnően érvényesül aromája, tehát egy esti, pihentető hatású és kellemes álmokat kívánó teakeverékből soha nem hiányozhat. Az ibolyák különböző „kéksége” miatt a tea színe is a halványrózsaszíntől a kékesliláig más és más lehet! Ha a virágokra citromot is csepegtetünk, a szín megváltozik.

 Tudták, hogy az ibolya magjait hangyák hurcolják szét, amelyek a mag függelékét (hangyakalács) ragadják meg, majd hosszabb táv megtétele után elejtik a magot, s a hangyakalácsot "jutalmul" megeszik?

Az ehető virágok termesztéséhez, felhasználáshoz, téli nyavalyákat gyógyító füves finomságok leírásait és még több ötletet találnak a Virágkonyha című könyvemben.

Saját fejlesztésű ehető virág magjainkat megrendelhetik webshopunkban. Tavaszi akciónk: minden Virágkonyha c. könyvhöz 1 csomag „Ehető virágok kertje” virágmag-keveréket (kerti mix vagy balkon mix) adunk ajándékba!

Ha tetszett, látgassanak el máskor is! Kedveljék a Virágkonyha közösségi oldalát, ahol naponta friss virágos érdekességeket találnak!

"Ha növényt ültetsz, azt jelenti: hiszel a holnapban"
Audrey Hepburn