A piacon egészen aprócska uborkák kellették magukat, szépes sárgálló virágaikkal. Utolsó este volt alkalmunk megkóstolni is. A pici zöld képződményeket alig ismertem fel a félhomályos kerthelyiségben – postosabban az utca egyik kiszögellésében üldögéltünk, ami nappal parkoló, este pedig asztalokkal, székellek sebtiben berendezett vendéglátó egység a fák alatt, de Sunny állította, ennél jobban sehol sem főzik a halat, és tényleg eszméletlen jó volt! Nemkülönben a fokhagymával és gyömbérrel pirított, apró uborka a kis édes virágaival.

A botanikus kertben tett sétánk alkalmával megismertem egy igen népszerű virágot, amelyet a kínai konyha levesek, dzsemek készítéséhez használ, de megjelenik teákban és süteményekben is. Az örökzöld növénynek számtalan változata létezik, itt nevezik "illatos teavirágnak" is.

A bódító illatosfa (Osmathus fragrans) virágai a felhasználást és a népszerűséget tekintve a mi bodzánkhoz hasonlítható. Őszi virágzásának utolsó pillanatait kaptuk el, úgyhogy nem csak egy üveg lekvárnak lettem gazdája, de sikerült magát a növényt is megkeresnünk. Jó érzés volt, hogy egy hét után már milyen jól elboldogulok a kínai-angol-latin nyelv útvesztőjében, legalábbis sikerült kihámoznom a lényeget – amelyet aztán egy negyedik nyelven vetek papírra. Az osmanthus-dzsem mellé golgotavirág, jázmin és rózsadzsem is Tyinyje ajándéka volt – várom az alkalmas pillanatot, amikor megkóstoljuk mind a négyet!

Esőcseppbe zárt virág

Különc desszertnek tűnt, aztán csak kiderült, hogy mégsem az. A zselés ennivalók fura képződménye, amit a virág miatt kóstoltunk.

Adtak hozzá desszertvillát, kanalat – másképpen nem is lehetett volna megbirkózni vele. Egy szép, rezegő gömb, amely a vigyázatlan érintéstől máris kipenderül a tálból. Benne felsejlik egy szép kis virág. Az íztelen zselék közül egy most egy üdítő változat: mondjuk, egy limonádé, amibe bele lehet harapni. A virág: semmi extra, csak egy picike rózsa. Mondom én, aki már számtalan rózsát megkóstolt, de annak, aki most veszti el a virág-szüzességét, bizonyára élmény. A kávés szósz és a pirított mogyoró teszi izgalmassá, de éppen el is veszi a virág-lényeget. Bizonyára nem az a cél, de a fejemben már ott kattog, milyen lehetne egy ilyen desszert levendulaszörpből, szépséges lila virágokkal a belsejében? Vagy rózsaszörpből, egy szem eperrel a közepén, egy finom epres rózsahabban üldögélve? A receptre rábukkantam egy kínai videómegosztó oldalon, úgyhogy most már semmi sem tarthat vissza tőle. Raindrop-dessert.

Az új hullámos kínai étterem számos meglepetést tartogatott, és izgalmasan sok virágot vonultattak fel az étlapon. Rózsás és levendulás, fantáziadús desszertek – és óvva intettek megkóstolásuktól, mert erősen szappanízű, mű-aromákkal készült, a mi szájunknak szörnyen édes é ragacsos dolgok ezek – mondták a hozzáértők. Ők először a salátával érkezett árvácskát sem igazán szerették volna megenni – hosszas rábeszélés után azért mégis hajlottak rá. Mondtam is: megkóstolok én mindent, szöcskét, tücsköt, selyemhernyógubót, tengeri férget, tojásbörtönben főtt kiscsirkét – és ők egyetlen, ártatlan árvácskától megremegnek?! Mert a hely specialitása, a Sea worm jelly, ami kocsonyázott tengeri férgeket takar, az is árvácskákkal vidámítva látta a meg a napvilágot...

Ha tetszett olvasd el a többi bejegyzést is, és kérlek, ajánld másoknak is, akik szívesen barátkoznak más kultúrákkal! Látogass el honlapomra is, ahol sok-sok érdekességet találsz, belelapozhatsz könyveimbe, megtisztelsz egy dedikált példány vásárlásával, különleges virágmagokból is válogathatsz, többek közt különleges kínai krizantén magot ajánlok! Virágos világomból csak egy kis kitérő az oly messzi Távol-Kelet!

A minap egy darázs tévedt a kertésznadrágomba. Azt hiszem, az ordításomtól kaphatott szívrohamot, és nem a rámért ütéstől távozott az örök vadászmezőkre. Bocsánatot kértem tőle – bár az neki sovány vigasz, nekem meg még napokig sajgón lüktetett az ülepemen az emléke – sajnáltam hát magamat is erősen.

Pedig amúgy jól megvagyunk a kertben: a darázs, a hangya, a hernyó – mert ő lepke lesz, vagy volt. Igen megbarátkoztunk és úgy érzem, tiszteljük egymást. Nem tudom, ezek a hat, nyolc és x/2 lábúak hallottak-e Alphonse Karr: Utazás a kertem körül című könyvéről, de e kedvenc olvasmányom sokat segített abban, hogy ne eltűrjem, hanem a kert állandó lakosaiként tiszteljem őket. (Ami persze, nem zárja ki, hogy a konyhába tévedő hangyát, a függönyön zümmögő legyet és a paradicsomon lebzselő poloskát megpróbáljam likvidálni. Más szóval agyoncsapni. De munka közben mesélek nekik a könyvről.)

Szóval jól elvagyunk itt rovar, madár, vakond, denevér, gyík, teknős meg én, és talán ennek is köszönhetően gazdag virágzás és bő termés a jutalom. És sok-sok szorgos méh.

Épp a méhek jutottak eszembe, mert kertbarátok és növénytudósok mondják, kevés a méh. Nagyon és egyre kevesebb. És azt jövendölik, mi sem éljük túl sokkal, ha ők kipusztulnak. Idén például sokan panaszkodnak, hogy szépen virágzott uborka, a cukkini, termés aztán semmi. Jómagam is lényegesen kevesebb méhecskét figyeltem meg a réteken.

A „meddő kertek” az én olvasatomban a jellemzően lakóparki gyep+tuja összeállítások – tulajdonosai zöldeknek vallják magukat, valójában inkább környezetrombolók. Gondoljuk csak végig, milyen környezeti terhelést jelent a nagy felületű gyep létrehozása, karbantartása, öntözés, nyírás, tápoldatozás, a zsákokba gyűjtött fű elszállítása, stb. A monokultúrás tujasorok pedig sorra halnak el. Sajnos, egyre több hagyományos, vidéki kert alakul át ilyen „zöld” kertté, kényelemből. Mert a lombhullató fának hullik a lombja, és alatta erjedt gyümölcs gyűlik – hallottam több helyről is. Ennek a meddő kertnek továbbfejlesztett változata a műanyag fűvel borított kert gumi kiegészítőkkel (a gyerek miatta), kifeszített árnyékolóval. Bravo. (Lehet erdőt is vetítetni a falra. Csak ötletként.)

Tehát több okból is fontos lenne, hogy minél több méhet csalogassunk a kertünkbe. Ennek egyik módja, hogy sok virágot ültetünk.  Nem csak az előkertbe, vagy a balkonládába, hanem például a veteményesbe, a zöldségek közé. Vannak nagyon hatásos növénytársítások, amelyek felveszik a harcot a kártevőkkel szemben is. A fűszerkert növényeit hagyjuk virágozni, közéjük ültessünk ehető virágokat – a szemnek, az orrnak és végül az ízlelőbimbóink gyönyörűségének.

Hogy milyen szép és csábító is tud lenni egy ilyen „virágzó konyhakert”, arról Borbás Ági blogján is olvashatunk. Hogy hogyan lehet ezt létrehozni, a legkevesebb idő- és energia ráfordításával, természetesen vegyszermentesen, arról Krumpach Erzsi: A bőség kertje című könyvében kaphatunk útmutatást.

És ha megvan már a virágzó kert, akkor meg is lehet kóstolni a virágokat – olvasták már a Virágkonyhát?

Gondoljanak a jövőre, a távolabbira – a méhek és magunk miatt. És a közeljövőre, tervezzék meg a jövő évi kertet ennek szellemében, akár ajándék is lehet ez az „újhullámos” kertalakítás: válasszanak hozzá hasznos könyveket, ehető virágok magjait!

Halmos Monika

http://www.rozsakunyho.hu

Új kertünket körben lonc szegélyezi. Felfutott a kerítésre, benőtte a hibiszkuszt, átkandikált a kőfalon. A szomszéddal egyetértésben nem bántjuk, élja csak békésen világát, foglalja el a maga helyét: és élvesszük bódító illatát. Este, amikor már a nap lebukik a nyárfák mögött, kiülünk a nyugágyba egy pohár borral, gyönyörködünk a nyári este zöldjében, és szívjuk a lonc-illatot.

Élvezet. Ahogyan enni is. A kis fehér-sárga virágocskák jóízűek, szeretem süteményre, gyümölcssalátába tenni. Benne van a nyár. Nem a szerelem, mint a rózsában, a lonc a régi kertek nemességét idézi, van benne valami a testetlen valóságból, a letűnt idők romantikus bájából. Nosztalgikus és arisztokratikus egyben. Imádjuk.

Azt pedig, hogy gyógyhatással is bír - nem csak a lelkünket és ízlelőbimbóinkat kényezteti - azt nemrég tudtam kedves kínai doktoromtól. A hagyományos kínai medicina a lonc virágait és szárát ajánlja gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása miatt. Csökkenti a vérnyomást és segít a reumás panaszok enyhítésében... de ezt nem is sorolom, mert akit érdekel, hipp-hopp utána nézhet, mit gondolnak a távolkeletiek a loncról azon túl, hogy "kert dekoráció".

Viszont itt egy loncos recept, a többit pedig a Virágkonyha című könyvben olvashatják.

Lonci néni süteménye

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

10 dkg vaj

10 dkg cukor

2 tojás

30 dkg liszt

1 kiskanál sütőpor

a tetejére: 2 evőkanál citromlé

15 dkg porcukor

30 db loncvirág

A vajat a cukorral, a tojásokkal és a sütőporral elkevert liszttel összegyúrjuk. Lisztezett deszkán fél cm vastagra nyújtjuk és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kis korongokat szúrunk ki belőle.A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és előmelegített sütőben 180 C-on 8-10 pec alatt szép rózsaszínre sütjük. A porcukrot a citromlével simára keverjük, majd az így kapott citromos mázat a kis sütemények tetejére kenjük és egy-egy, zöld részeitől megfosztott loncvirágot helyezünk rá. Ha megdermedt a máz, máris kínálhatjuk.

Angyalgyökér, angyalfű - már a neve is angyali. Olyan kedves! Hát még maga a növény!

Azt talán mondanom sem kell, hogyha gyűjtőútra indulunk, mindenképpen biztos tudással legyünk felvértezve – aki kicsit is bizonytalan, vagy rettegve lép az erdőbe, a kaukázusi medvetalp vagy a foltos bürök miatt, inkább ne szedjen. De lehet ültetni a kert végébe, a kerítés mellé, nagyon mutatós, hálás – és könnyű vele bánni! Magot itt lelhettek fel! (De vigyázat, ez az oldal kimeríti egy kertmániás zaklatását… és függővé lehet válni!)

A nyár végén egy gyógynövényes kurzuson voltam Ausztriában. Amúgy is imádom Ausztriát, és osztrák kiadóm jóvoltából ismertem meg Ingridet, akinek könyveit szintén a Freya Verlag gondozza. Imádom őket – és találtam is Ingrid kurzusai közt egy nagyon nekem valót: Őszi házi patika (Herbtsliche Hausapotheke). Első nap nyakunkba vettük az erdőt, gyökereket ástunk, mosogattunk, súroltunk. Másnap következett a munka dandárja: kenőcsöket, kivonatokat, bedörzsölőt és más hasznos gyógy-mindenfélét készítettünk.

Az angyalgyökér volt az egyik főszereplő. (Milyen érdekes, hogy éppen Angelika napján vetem képernyőre ezt a kis írást…). Nem csoda, hogy ez a növény is a kolostorkertekből indult hódító útjára. Ma sokhelyütt dísznövényként ültetik, pedig mint gyógynövény, igen hasznos: "Főleg étvágyjavításra, teltségérzet megszüntetésére, fertőtlenítésre alkalmazták. Napjainkban emellett hasi görcsök megszüntetésére, megfázás, hányinger és menstruációs zavarok kezelésére alkalmazzák."

Mit tehetünk vele mi magunk? Egyrészt, hogy elültetjük, várunk, aztán gyönyörködünk a növény karcsú alakjában, nemes formájában, érezzük izgalmas illatát. Aztán tavasszal vágunk zsenge szárából és kandírozzuk… finom csemege lesz belőle. Aki nem kedveli a medvecukrot, vagy más néven bocskorszíjat, a kandírozott angyalgyökér sem lesz ínyére, mert íze kissé arra hajaz. Nyár végén a még nem túl fás szárrészeket kandíroztam, egy kisebb tálnyi zamatos csemege lett belőle, a gyerekek is élvezettel torkoskodtak belőle!

Étvágykofozó, emésztést segítő hatása miatt az angelika gyógylikőrökbe is kitűnő! A lesúrolt, egészen apróra szeletelt gyökeret 96%-os alkoholba áztattuk hat hétre (nyugati szomszédainknál a drogériában lehet literszámra venni a 96%-os szeszt). A zsenge magja sok más gyógynövénnyel együtt 40%-os alkoholban várta a végkifejletet, amikor is bő másfél hónap után egybekelhetett a gyökér-kivonat, a gyógynövény kivonat a megfelelő mennyiségű cukorsziruppal, ami jelen esetben a kandírozott angelika visszamaradt fényes, intenzív ízű szirupja volt. Kétszeres szűrés után pihentettem – persze, muszáj volt megkóstolni, és azóta is szorgalmasan tartok íz-ellenőrzést… gyorsan fogy…

Ha a növénnyel van dolgunk, ügyeljünk rá, arra érzékenyeknél bőrkiütést okozhat a nedve. A magja nagyon jó füstölőbe is… és még számtalan módon lehet használni, amellett, hogy a kertben és a vázában is üdítő a látványa. És még a pestist is gyógyítja a hiedelem szerint! A sok ezer éves hagyományokon alapulú kínai gyógyító konyha szerint a pontyból és nagyalgyökérből készült leves szépítő hatású, a párolt-sütött birkahús angyalgyökérrel együtt gyógyító - amint megtudom a pontos receptúrát, manten kipróbálom és közreadom mindenképp!

 Ha tetszett, még több receptért ide látogass: www.rozsakunyho.hu

Vajon gondolták-e volna, hogy a tortaevés több, mint ötszáz éves múltra tekint vissza? Bár a korabeli leírások szerint elődeink tortái nemigen hasonlítottak mai társaikra, egy közös bennük: nem mindennapi, édes ínyencségként az asztali örömök megkoronázására tálalták föl egykoron – és ma is a tortakölteményeket.  Ha nyelvészkednénk egy kicsit, talán arra a következtetésre is juthatnánk, hogy a tor, a torkos és a torta szavunk egy tőről fakadhat.

Tortát enni mindig ünnepi alkalom. Felsorolni sem tudnánk, hányféle jeles tortát ismerünk a cukrászdák kínálatából, de most egy egészen izgalmas csoportját említeném a tortáknak: a virágtortákat.  

Kutatásaim során kiderült: az ember régóta szereti olyan csemegékkel kényeztetni szeretteit, amelyek szépek és finomak, így nem csoda, hogy képbe jöttek a virágok is. De mivel itt vannak a szürke téli napok, a virágok pedig aludni tértek, most olyan virágos sütiket fogok ajánlani, amelyeket e sötét napokba is igazi színeket fognak hozni! Friss virág híján virágszörppel, szárított virággal, viráglekvárral dolgozhatunk, ezekkel varázsolhatunk a süteményeknek ellenállhatatlan virágaromát! Az adventi időszak mézessütemény és forraltbor illatába is érdemes egy kis virágos hangulatot csempészni: ha névnapot, születésnapot ünnepelünk, mégiscsak a virág, az az igazi!

Levendulatorta

Hozzávalók:

18 dkg vaj,

18 dkg porcukor,

3 tojás,

18 dkg dkg liszt,

2 evőkanál friss, vagy 1 evőkanál szárított levendulavirág,

1 csomag vaníliás cukor,

2 evőkanál tej,

a díszítéshez 2 evőkanál levendulaszörp, porcukor, szárított virágszirmok

A vajat a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a tojásokat és fehéredésig tovább keverjük. Beleszitáljuk a lisztet, beleszórjuk a levendulavirágokat, a vaníliás cukrot, majd a tejet is hozzáadjuk. A simára eldolgozott masszát egy kb. 20 cm átmérőjű, kivajazott tortaformába töltjük és 180 fokon kb. 50 percen át sütjük.  A sütőből kivéve rácsra borítva hűlni hagyjuk. A levendulaszörpöt annyi porcukorral keverjük össze, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjunk. A kihűlt tésztára kenjük és levendulavirágokkal kicsinosítjuk.

Sajttorta levendulás hangulatban

A vízfürdőben sült sajttorta krémes, lágy marad, nem szárad ki. Az egyenletes hőhatásnak köszönhetően egy bársonyosan kellemes, lágyan levendulás végeredmény születik. Sajttorta nem csak levendulabolondoknak!

Hozzávalók:

18 dkg zabkeksz,

7 dkg vaj,

25 dkg krémsajt,

10 dkg porcukor,

2 tojás,

1 tojássárgája,

0,5 dl tejszín,

0,5 dl tejföl,

1 citrom,

1 evőkanál  levendulavirág,

1 teáskanál búzakeményítő

A kekszet mozsárban összetörjük. Hozzáadjuk a puha vajat, alaposan összedolgozzuk, majd egy 20 cm átmérőjű tortaforma aljába-oldalára nyomkodjuk. Fóliával lefedve a hűtőbe tesszük, míg a krém elkészül. Ehhez a krémsajtot simára keverjük a porcukorral, egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a tojássárgáját, majd a tejszínt, a tejfölt, fél citrom levét és reszelt héját. Végül belekeverjük a levendulavirágokat és a keményítőt, amit előbb egy evőkanálnyi vízben elhabartunk. A masszát a lehűlt kekszrétegre öntjük, a formát egy tepsibe állítjuk. A tepsit 2-3 cm magassági forró vízzel feltöltjük, és előmelegített sütőbe toljuk. 150 fokon kb. 45 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha a teteje már szilárd, de a belseje puha, remegős.

Rosalinda torta

Hozzávalók:

6 tojásból sütött piskótalap,

20 dkg rózsalekvár,

4 ek. rózsalikőr, 

2 ek. citromlé,

30 dkg porcukor,

22-30 kandírozott rózsaszirom

A piskótalapot ujjnyi vastagon felszeleteljük, rózsalekvárral megkenve egymásra helyezzük. A rózsalikőrt a citromlével és annyi porcukorral keverjük el, hogy tejföl sűrűségű legyen. A piskóta tetején egyenletesen elkenjük, és a kandírozott szirmokkal szépen telirakjuk. Forró vízbe mártott késsel, kis négyzetekre darabolva kínáljuk.

Aki szeretne még jobban elmélyedni a virágtorták világában, ajánlom figyelmébe a Virágkonyha című könyvemet, vagy látogasson el december 3-4-én Kecelre, a 30. Flóra Virágfesztiválra, ahol vetített képes előadást láthat-hallhat Varázslatos virágtorták címmel, megkóstolhat többféle virágot és virágkészítményt, és tulajdonosa lehet dedikált példányoknak is!