Végiggondolták-e már, kedves blogolvasók, hogy amikor jó kis magyaros ételeinkkel rakjuk teli az asztalt, legtöbb esetben ezt nemzeti színeinkkel tesszük?

A színtanban a komplementer színkontraszt az egyik legfontosabb kontraszt – de itt a fehér asztal mellett most nem bonyolódnék bele a vörös és a zöld viszonyába sem Goethe-t, sem Itten-t előcibálva. Maradjunk annyiban, hogy a vörös és zöld alkotta színkontraszt az asztalon kívánja a fehéret – vagy a vörös és a fehér áhítozik egy kis zöld után, a mind megnyerőbb esztétikai élmény érdekében?

Gondoljuk csak el: egy vörös szaftban dúskáló pörkölt galuskával, fejes salátával, milyen pompás látvány! Valahogy a paprikás-piros ételek mellé mindig odakívánkozik egy kis zöld: akár savanyúság, akár saláta formájában, vagy csak úgy finomra vágott petrezselyemmel megpettyegetve. És a jó magyar asztalon ott a friss kenyér, hófehér béllel… Vagy a nyári saláta, amiben a paradicsom, a paprika, hagyma hármasa alkot ötvözetet, az nem kiált még valamicske zöldért: belehasogatott uborkáért, zöldfűszerért?

Jómagam többször kaptam azon magam: jé, ez megint egy nemzeti színű ebéd, mert a piros levest egy zöld főzelék követte, vagy a zöld levest egy tál makaróni piros mártással – bár ez utóbbinak aztán nem sok köze volt a magyar konyhához, csak a színek, azok voltak nemzetiek.

A meggyes piskóta megporcukrozva, egy szelíd szál citromfű-bóbitával érkezik, és a délutáni görögdinnyeszelet is belevág a történetbe.

Könnyű nekünk nemzeti színű ételeket varázsolnunk, hiszen paprikánk piros, tengernyi jóízű ZÖLD-ségünk terem, s fehérnek pedig csak a képzeletünk szab határt.  (Képzeljék csak el, mennyivel nehezebb helyzetben lehetnek e téren a brit szigetlakók, a svédek vagy a norvégok…) A magyar tál, magyar ecsettel festve, mindig piros-fehér-zöld. Az ünnepeinken gondolhatunk sok más mellett erre is.

Még akkor is, ha virágokkal főzünk!

Ha tetszett a bejegyzés, látogassanak el legközelebb is, a szegfűszirmos-túrós-ribizlis torta receptjét következő bejegyzésemben olvashatják majd! Kövessék a közösségi oldalon is a Virágkonyhát!

Az árvácska az ősz egyik nagy tarka ajándéka. Míg más rőt, sárga és vöröses árnyalatokban pompázik, addig az árvácskák mókás színkavalkáddal kacagnak az októberi napsütésbe. Igen, mind ehetőek - mármint azok amelyeket nem a park ágyásaiból gyűjtögettünk össze. A balkonládában vagy a kertben pompázó árvácskák gyönyörű dekorációk a tányéron!

A szerényebb virágú vadárvácska az erdős, füves rétek, ligetek apró virága. Virágainak színe változatos, de jellemzően három szín variációjában pompázik.

Az ibolyafélék családjához tartozó növény ízében, illatában a tavaszi illatos ibolyára emlékeztet, ám zamata sokkal enyhébb. A teljes virágzásban lévő vadárvácska virágait gyűjtsük, s a zöld részek eltávolítása után fogyaszthatjuk, száríthatjuk. Kiváltképp nyári gyümölcsökből – barackból, dinnyéből, szaftos körtéből – készült fogásokban élvezhetjük a kis színes virágok ízét, szemet gyönyörködtető látványát.

Másféle apró, réti virággal vegyítve – mint például salátaboglárka, százszorszép, cickafark – zöld saláták alapanyaga lehet.

A vadárvácska virágaiból készített teát egyes vidékeken a „megtört szívek” gyógyitalaként is tisztelik.

És mivel az időjárás szeszélyeinek köszönhetően turbolya is hajt az akácosokban, készítsünk egy jó kis vad-virágos szendvicskrémet.

Turbolyás tojáskrém vadárvácskával

4 tojás

10 dkg krémsajt

5 dkg vaj

só

1 kiskanál mustár

1 csokor friss turbolyalevél

20-24 vadárvácska

teljes kiőrlésű lisztből sütött kenyér

A tojásokat megfőzzük, megtisztítjuk, majd nagylyukú reszelőn reszeljük. Hozzáadjuk a vajat, a krémsajtot, mustárral, sóval, finomra vágott turbolyával fűszerezzük. A kenyérszeleteket a tojáskrémmel megkenjük és vadárvácskákkal díszítjük. Nem csak látványnak megnyerő, de különlegesen finom!

A turbolya vértisztító, anyagcsere-serkentő hatású, de ha nincs kéznél, egy csokor friss petrezselyem vagy snidling is megteszi.

Ha tetszett a recept, érdemes felkeresni a weboldalamat, vagy csatlakozni a közösségi oldalamhoz: katt!

De lehetne levendulalila padlizsánköltemény is. Mert a levendula épp oly jól bánik a sós ízekkel, mint ez édesekkel. Ha hagyjuk, hogy aromája kitárulkozzon, és olyan társakat választunk mellé, amelyek egybekelnek illatával, akkor telibe találunk vele!

A padlizsán az újabb időkben legtöbbször krém formájában végzi be földi pályafutását, vagy legfeljebb rántva kerül még az asztalra. Nálunk kedvenc, és amíg itt a szezonja, addig mindenféle formát ölt. Olyannyira kedvelt kis levendulával és rozmaringgal, hogy vega unokahúgom még németországi vendégeskedése során is villantott vele.

Pikáns padlizsán

Hozzávalók:

4 kisebb padlizsán

1 dl olaj

só

10 dkg dió

zsemlemorzsa

1 húsos piros színű zöldpaprika

10-12 szál levendulavirág

4-5 rozmaring-ágacska

A zsemlemorzsát a durvára vágott dióval együtt egy csöppnyi olajon aranysárgára pirítjuk. Beleszórjuk a levendulavirágot, az összetépkedett rozmaringot, az egészen apróra vágott paprikát. A padlizsánokat ujjnyi vastagon felszeleteljük, megsózzuk, majd olajjal kenegetve rostlapon (vagy serpenyőben) megsütjük.  A kész padlizsánokat a színes-zamatos morzsába forgatjuk, majd néhány perce forró sütőbe tesszük, hogy átmelegedjenek, és az aromák kitárulkozzanak. Azon forrón kínáljuk előételként, vagy önálló, húsmentes fogásként.

Még több virágos recept és érdekesség a Virágkonyha közösségi oldalán!

Bár a paradicsom a nyár gyümölcse (és nem zöldsége), a szép hosszú ősz sokáig örvendeztet pirosló termésével. A fagyok elől menekített zöldparadicsom – vagy az éppen e célból szedettek – savanyúsággá, különleges ízesítővé vagy pikáns lekvárrá válhatnak.

Paradicsomi élményeim először pirosak. Abból az időből, amikor elsős gimnazistaként paradicsomszüretre vittek minket egy Pest melletti tsz földjére, a mezőgazdasági munkát megismerendő. A belvárosi aszfalton nevelkedett osztálytársaimnak élményszámba ment az ilyesféle, sose látott munka, élvezték a hatalmas léparadicsomokban rejlő, a közösséget kovácsoló lehetőséget. Az őszi paradicsomszedés illatára ma is elém libben a kép: a száradt szárak közt pirosló, hatalmas paradicsomok, a hátunkon és a hajunkon csurgó piros lé, a föld és a szottyadt paradicsom meleg szeptemberi emlékével.

Későbbiek zöld paradicsomi élményeim, amikor egy esős nyárelő után hihetetlen mennyiségű paradicsomot neveltek a bokraim. Csak nőttek, nőttek, ontották a paradicsomot, s szeptember vége felé már érezhető volt, hogy ennyi zöld gyümölcs nem érik már be. Kár lett volna érte!

Lett belőle savanyúság. Került legyalulva a csalamádéba. Aztán előhalásztam a régi gazdasszony-irodalmat, mit is tettek a zöldparadicsommal eleink. Így lett aztán a zöld paradicsomból kandírozott „egzotikus” gyümölcs, sok-sok üveg „citrus” lekvár, zöld csatni, és még így is maradt a zöldparadicsomból barátoknak, ismerősöknek és ismeretleneknek.

A levendula másodvirágzása remek alkalom, hogy a zöldparadicsomokkal „levendulázzunk” is. Egy isteni zöldparadicsomlekvár született, egy különleges, egzotikus ízű lekvár, amely citrusos-levendulás ízével mediterrán ízvilágba kalauzol. Vajas kalácsra kenve, vagy palacsinta töltelékének, piskótába, vagy csak úgy kanalazgatva is mesés!

 Isteni zöldparadicsomlekvár

Hozzávalók:

2 kg zöld paradicsom

80 dkg cukor

1 citrom

1 evőkanál friss, lemorzsolt  levendulavirág

A zöldparadicsomot felkockázzuk, és egy kevés vizet aláöntve addig főzzük, míg péppé válik. Ekkor hozzáadjuk a cukrot, a citrom lereszelt sárga héját és kifacsart levét. Lassú tűzön, szüntelenül kevergetve sűrűre főzzük. Ha elég sűrű, beleszórjuk a levendulavirágokat, és azon forrón kisebb üvegekbe töltjük, gondosan lezárjuk, és száraz gőzben hagyjuk kihűlni. Készíthetjük befőzőcukorral is!

Ha tetszett a recept, látogasson el közösségi oldalamra, ahol még több izgalmas és inspiráló virágos recept közt böngészhet. Klikk!

Ha virágokkal főzünk, néhány alapvető szabályt feltétlenül be kell tartani. Íme.

Fontos tudnivalók az élelmiszerbiztonságról

Virágüzletben, dísznövényként vásárolt virágot soha ne fogyasszunk! A termesztett kerti virágokat szedjük saját kertünkből, vagy szerezzük be megbízható helyről, hogy biztosak legyünk benne, nem kezelték őket műtrágyával, növényvédő szerrel! Lehetőleg délelőtt, a reggeli harmat felszáradása után vágjuk a virágokat és frissen, óvatosan leöblítve használjuk fel.

Az utaktól, szennyezett területektől távol gyűjtsünk vadon termő növényeket! Hasznos segítőtársunk lehet a növényhatározó, kétség esetén vagy a nem pontosan azonosítható virágot hagyjuk inkább ott, akárcsak a védett növényeket! A receptjeim ötletadók, segítki a tájékozódást, de nem helyettesítik a helyszíni pontos növényfelismerést.

Egyes növények termése, levele, virága mérgező, legyünk óvatosak! Fogyasszuk azokat, amelyekről biztosan tudjuk, hogy kulináris célokra alkalmasak!

Első ízben kis mennyiségben próbáljuk ki, ízleljük meg a kiválasztott virágot, mert egyes növények az arra érzékenyeknél allergiás reakciókat válthatnak ki. Pollenallergiában szenvedők virágok fogyasztásával legyenek óvatosak! Mindenki csak saját felelősségére fogyasszon ehető virágokat!

Ha tetszett, és hasznosnak találta, kattintson a Virágkonyha közösségi oldalára, ahol még több inspiráló és izgalmas ötlettel léesz gazdagabb! Klikk!