Az akác és a szerelem

Emlékszik még az akácvirág ízére, amit gyerekkorában tépett a fáról? Jutott eszébe azóta, hogy újra meg kellene kóstolni? Most virágzik az akác, mindenütt leng ez a forró, édes akác-illat, beleszédül az ember, akár egy eszeveszett szerelembe. Vajon hogyan lehetne eltenni belőle későbbre?

Hiszen az a május annyi szépet hoz nekünk: a lilabugás orgonákat, a hajlongó virágfüzéreket, az üde-zöld erdőt, pici réti virágokat. Örvendeztet vidám madárdallal, mosolygós napsütéssel, reggeli harmatcseppekkel. És itt vannak a méz illatú májusi éjszakák. Akácvirágok fehér fürtjeitől habos a táj, az édes illat szinte ránk nehezedik. Talán nem is nehezedik, hiszen rá lehetne ülni, akár egy felhőre, s elszállani vele meseországba. Kár, hogy csak röpke napok erejéig idilli ez a kép, s aztán, huss, elröpül, szomorú, száradt szirmok szállnak csak mindenütt.

De addig is élvezzük illatát, és a gyerekkorból maradt ízeket. Süssünk bundában akácvirágot, a hétvége az utolsó alkalom idén arra, hogy élvezzük – és ha eddig még nem tettük, kipróbáljuk – ezt a finom ízekben tobzódó, májusi virágfürtöt!

Akácvirág köntösben

 

Hozzávalók 4 személyre:

16 fürt akácvirág

2 tojás

2 evőkanál cukor

20 dkg liszt

2,5 dl tej

csipetnyi só

a sütéshez: olaj

a tálaláshoz: porcukor

A tojásokat a cukorral habosra keverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet meg a tejet, pici sót. Az akácvirágfürtöket a sűrű masszába mártjuk, majd bő, forró olajban mindkét oldalát aranysárgára sütjük.

Az olajból kiemelve lecsepegtetjük, és porcukorral meghintve kínáljuk.

Ha ízlett az akác, és kedvet kapott más virágokat is megkóstolni, látogasson el a Rózsakunyhó weboldalára, ahol minden a virágok körül forog! A Virágkonyha ehető virágokat kínál, minden változatban!

 

 

 

Tovább

Városi flanc: művirág fagylalt

Rajongóim értesítettek, hogy új fagylaltot reklámoz a város egyik legtrendibb kézműves fagyizója. Csábító pinteresztes képpel hívogat orgonás fagyizásra.

(Amúgy is imádom a mindenhonnan lelopkodott képek összevissza osztogatását. Nem tudni, mi van a képen – és ami más országban, más földrészen ehető, lehet, hogy nálunk nem jó ízű, vagy éppen védett növény. Mi értelme ennek a népszerűség hajhászásán túl?)

Nos, mivel éppen arra vitt utam, gondoltam, megnézem azt az orgona fagyit – hátha gazdagabb leszek egy tuti recepttel. Persze, azért bekattant, hogy 1975-ben a Délinél volt egy cuki, ahol paradicsom- és sárgarépafagyit mértek. Nyaltuk a kapualjban ülve, mi ketten, dunántúli kisvárosból a NAGYba került nagylányok, és egyikünk sem merte bevallani, hogy iszonyatosan rossz. Mert mi valami egészen extrát ettünk, és megírhattuk levélben a Pécsen maradtaknak, ők meg nyalhatták a tizenhétemeletes tövében a vanília-csokit a gépből.

Nos, a kiszolgáló hölgy nem volt sem kedves, sem mosolygós, és nem tudta, hogy készül a fagyi. Ő csak eladó. Az orgonásról sem tudott többet, minthogy szintetikus aromával készült. Nos, melyik is az? Igen, ez a fehér. Rá van írva: orgonafagylalt. Van barna is: tejcsokoládés orgona.

Még egy kósza, poros orgonabuga sem kókadt a tetején, mint ahogyan a városszéli, nemrég nagy port kavart neves cukiban, ahol legalább a külcsínre adtak annyit, hogy ami nem az, azért nagyon annak lássék.

Minek kell orgonafagylalt, szintetikus aromával? Ezen morfondíroztam, míg egy háromnapos sóskafőzelékre hajazó színű „szicíliai pisztáciát” nyaltam. Az ember nem azért nyal, mert éhes, hanem az élvezetért. Nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket. Virágot meg pláne azért eszünk. A virág fő erénye a gyönyörűség. A formája, a színe. A benne rejlő, természet adta aroma. Minek nevezni valamit orgonásnak (rózsásnak, ibolyásnak), ha annyi köze sincs a névadó virághoz, mint jancsikának a kiskirályhoz? A virágevés másik lényege, hogy természetes ízeket veszünk magunkhoz, egy zöld élelmiszert fogyasztunk. Nem műanyagot, nem művirágot, hanem igazi, friss és natúr ízeket, színeket, illatokat. Minek ezt művelni a MŰvirágokkal?

A neten 200-ért mérnek egy üvegecske orgona aromát. Hmmm…. Ugyan miből lehet? Még ha természetes aroma, akkor sem hinném, hogy egy bokor orgonából vonták ki. Fenét. Elég körül nézni a  fagylalt alapanyagokat kínáló cégek választékában, ahol „kiegyensúlyozott paszták” közt találjuk a valódi virágízek-et. Amúgy, ha valaki egyszer is látott már virágot, el tudja képzelni, hogy a hosszan eltarthatóság nem a virágok kiváltsága, főként nem főzve, hűtve, fagyasztva. (A fagyott virágokban lehetett részünk a tavasszal.)

Rózsa ízű fagylalt egy másik figyelemfelkeltésben. Honnan tudja valaki, hogy milyen ízű a rózsa?! Ahhoz legelébb is meg kellene kóstolnia sok-sok igazi rózsát. Mert így bármilyen műanyag ízkombinációra rá lehet fogni: ez a rózsa íze. (És azt se felejtüsk: rózsát nem a rózsaboltból, hanem a saját kertből, permetezetlent!)

Nem eszünk épp elég műanyagot amúgy más élelmiszerekben? Még egy jó kis mű-virággal is turbózzuk az egészségtelen élvezeteket… Ez nekem magas. De úgy látszik, a fagylaltgyártók nagy lehetőségeket látnak a virágokban. Jövőre egy gorgonzola –sásliliom variegátó, banán-büdöske kombó, egy flancos lonc vagy pitypangos puncs gelato? Na? Természetesen művirágból.

De aki mégis igazi virágízeket szeretne, igazi virágokból, nálunk hamarosan lesz rózsás eperparfé, később sarkantyúkás sárgadinnyeszörbet, és görögdinnyés, havasi estikével, persze egy virágos jégtálban szervírozva… aki nem hiszi, járjon erre! Addig pedig olvassa a VIRÁGKONYHÁT, és nézze a VIRÁGKONYHA adásait!

 

 

 

Tovább

A virágzabálók orgonaszörpöt nem isznak

Ha még egyszer felhív valaki orgonaszörp-ügyben...

Elolvastam „orgonás recepteket”, kommenteket, és minden hajszálam az égnek áll! Épp ezért most összefoglalom néhány pontban a fontos információkat -  elnézést a talán túl személyes hangvételért:

1. Ha a neten keresel receptet, légy óvatos! Bárki, bármit feltehet! Honnan tudod, hogy az tényleg jó és tényleg nem mérgező? Azért, mert azt írta?  Talán le is fotózta? Ki nem tud egy csokor orgonával lefotózni egy üveg szép lila színű levet?? Néhány hónapja egy köhögés elleni szirup receptje kezdett el keringeni, boldog-boldogtalan osztogatta: ettől garantáltan elmúlik a gyereked köhögése! Így igaz! Tiszafa levelet és termést tartalmazó recept volt, a gyerek tényleg nem köhög többé, mert meghal! Tényleg mindent elhiszel, válogatás nélkül? A papír meg a klaviatúra tényleg mindent elbír, de az ÉLELMISZERBIZTONSÁG és a MAGAD  biztonsága és JÓLLÉTE fontosabb!

2. Azért, mert végre divatba jött virágot enni, nem kell mindenkinek és nem mindent! Megértem, csábítóbb orgonás ételeket készíteni, mint ibolyásat (pedig az ibolya erősíti igazán a combizmokat).

3. Az orgona alapból keserű anyagot tartalmaz. Ezt a keserű anyagot a növényekből áztatással vagy forrázással lehet kinyerni. Vagyis, amikor orgonaszörpöt készít valaki, a gondos áztatással EZT éri el. Az olyan ötletek, hogy távolítsd el a zöld részét, ugyanakkora marhaság, mint az áztatás! Vajon miért nincsenek a történelmi szakácskönyvekben leírások erről? Mert hazánkban az orgonák 95%-a nagyon keserű! Igen, van, és kóstoltam már én is nem keserű orgonát. De a számok törvénye szerint az a ritkaság!

4. Igen, volt a tévében csokiba mártott orgonavirág! Amikor csokival bevonsz 1 négyzetcentiméter keserű virágot, annak csokiíze lesz. Bevonja a keserűt. Ha kandírozod, akkor cukoríze lesz. És a fehér orgona még meg is sárgulhat, ronda lesz. Szórhatsz orgonát a krémes torta tetejére. Szép lesz. Ha eléggé édes a krém, akkor nem fogod érezni, hogy a virág meg keserű.

5. Annyi jóízű virág van kora tavasztól a kertben, miért nem próbálkozol azokkal? Lassan negyed százada dolgozom azon, hogy megismerje a nagyérdemű az EHETŐ, jóízű virágokat, mert ahogyan a gombaismeretet, úgy ezt is meg kell tanulni! Aki retteg attól, hogy összetéveszti a medvehagymát a gyöngyvirággal, akinek a növény egy zöld levél, amin sárga virágok vannak, vagy kétszer nyíló rózsa van a kertjében (egyszer ilyen lilás vagy milyen virága van, azután meg piros, bogyó alakú virág), ne foglalkozzon ilyesmivel. Vásároljon ennivalót a teszkóban meg a piacon, menjen el enni a sarki vendéglőshöz.

6. Kedves bloggerek és önjelölt virágzabálók! Jó, hogy mindenki megosztja (saját?) tapasztalatait(?), mazsolázhat ezekben bárki, ahogyan akar. Nekem izgalmas dolog látni saját mondataimat, saját receptjeimet és fotóimat mások égisze alatt. Egy cseppet hasznosabb, mint olyan információkkal találkozni, amelyek egyáltalán nem állják meg a helyüket. Bár jogilag kissé aggályos. Egyáltalán, mi értelme van annak, ha valaki olyan infokat terjeszt, amelyeket csak olvasott valahol, sose próbálta? Ez épp olyan, mint a pletyka. Olykor ugyanúgy ártalmas. Ahogyan a virágfesztiválon MEGMARADT VIRÁGSZIRMOKAT hazavinni és rózsalekvárt főzni belőlük! Vagy elkérni a virágostól a már eladhatatlan rózsákat, mert nincs más bajuk, CSAK LEKÓKADT A FEJÜK! Magunk mesélnek nekem el ezeket a vállalkozó szelleműek!

6. Miért nem sorolom az orgonát az ehető virágok közé? Éppen a fent említett keserűsége miatt. Hazánkban a legtöbb orgona keserű! Meg lehet enni, de minek?! Egyetlen növény sem okozott annyi keserűséget nekem, mint éppen az orgona: évek óta ilyenkor egyfolytában jönnek a telefonok, a mailek: jaj, mi legyen az ihatatlan szörpömmel?! Borítsd bele a lefolyóba, és gondolkozz. Inkább hívj fel előtte, mint utána. (Az UTÁNA felhívások teljesen értelmetlenek. Helyettük szívesebben merülök el Darvasi László: VIRÁGZABÁLÓK című könyvében, aminek már hónapok óta nem sikerül a végére érnem. Bizony, tényleg esznek virágot ebben a nem könnyű regényben, nem is keveset. Orgonával eddig ebben se találkoztam, de még nincs vége! Szörpfőzés helyett elgondolkodtató olvasmány.)

7. Készíts szörpöt pitypangból, bodzavirágból, akácból, rózsából. Ha levendulával próbálkozol, akkor is vigyázz, mert könnyen lehet szappanízű vagy keserű! Az orgonaszörp után az a következő, türelmemet próbáló időszak.

8. Érdeklődsz az ehető virágok után? De tényleg? Komolyan? Akkor használj hiteles forrásokat, ne olyan oldalakon kutakodj, akik épp pillanatnyi szeszélyből, vagy valami megfelelési kényszerből úgy érzik, nem maradhatnak ki az süssünkfőzzünkmegmindenvirágot című képzelgésből és hestegelésből. Akit érdekel a téma, ne online növényhatározást várjon bárkitől, iratkozzon be egy tanfolyamra, menjen Babulka Péter növénytúrájára – ezernyi lehetőség van. De ne ámítsuk egymást mindenféle virtuális gazgyűjtéssel, gyomhatározással, sosem készített recepttel és kamuoldalak újbóli megosztásával.

9. És ez itt most a reklám helye: van könyv, főzőtanfolyam, tartok számtalan előadást, workshopot, szívesen válaszolok MINDEN kérdésre.  Ezért a VIRÁGKONYHA műsor is, többek közt! Egyetek virágot szívvel, szenvedéllyel, értelemmel!

 

 

 

Tovább

Sörkollektor - nem csak virágoknak!

 Ehető virágos kertünkben a termés egy része megszárításra kerül. Így egész évben hozzájutahtunk virágokhoz: teába, pogácsába, desszertekhez, amikor csak kell.

Miután többször is megemlítettem a sörkollektoros aszalónkat, amelyet édesanyám készített - például a Virágkonyha című könyvemben is -, olyan sok érdeklődő keresett meg, hogy a legújabb aszaló készítését nyomon követtem. Most megosztom Önökkel is, így készül a sörösdobozokból a házi aszaló!

Most még van idő, hogy a kánikula kezdetére elkészüljön!


 

Az első lépés, hogy hozzá kell jutni legalább 48 sörösdobozhoz - tehát ez a kellemes rész. Ebben a családi összefogás is sokat szokott nyomni a latba! :-)
Azután a dobozok tetejét le kell vágni, a másik végüket behasogatni. 
Egy megfelelő méretű vályút készíteni a dobozoknak - a miénk 6x8 doboz méretű. Maradék deszkák, bútorlapok, szétszedett faládák lehetnek az alapanyagai a favályúnak. A sörösdobozokat egymásba illesztve, szorosan sorban helyezzük a fadobozba.Így szép fekete "csöveket" fogunk kapni.

Az egészet feketére festettük, a dobozokat, a láda belső felét is, majd került rá egy mefelelő méretű üveglap.Itt nem érdemes spórolni, az üvegesnél vágassunk egy megfelelő nagyságú, edzett üveget. (Mert olykor rámászik a macska, rápotyog ez-az - nem érdemes kockáztatni.)

Ha a "kollektor" elkészült, kell hozzá egy megfelelő méretű "házikó". Aki készített már madéretetőt, vagy odút, nem lesz nehéz dolga. A lányeg, hogy a mérete illeszkedjen a kollektor szélességéhez, és legalább 3 tálcát bele lehessen tenni. A házikón, ahol a kollektor csatlakozuóik, természetesen egy nyílás van: itt tud a meleg levegő beáramlani az aszalóházba.

A tálcák fa keretre feszített szúnyoghálóból készíthetők el a leggazdaságosabban. Az oldalára kerül az ajtó, ahol a tálcákat ki-be rakosgathatjuk.

Ha ez is elkészült, keressünk neki egy napos helyet a kertben, ahol a lehető leghosszabb ideig éri a napsütés, állítsuk fel a házikót lábakra és 45 fokos szögben illesszük hozzá a kollektort. Ha ez is kész, már csak a napsütést kell várni.

A frissen szedett virágokat terítsük szét a tálcán, és tegyük az aszalóba. Néhány óra múlva, vagy másnap forgassuk meg, rázzuk össze, és tegyük vissza addig, míg zörgősre száradnak. Hasonlóképpen járhatunk el felszeletelt zöldségekkel, gyümölcsökkel. Ha jó meleg van, gyorsan aszalódik benne minden, ez a titka az aromák és színek tartósságának.

Kánikulában mértünk benne 68 C fokot is!

Tavaly elköltözött az aszalónk a kert másik, napsütötte zugába, hogy ne legyen annyira szem előtt - a kis rosszcsont ördögök elől helyeztük át, kerítettük be, mert csúszdának és babaháznak szerették volna használni. 

Ha volna még kérdésük, keressenek bátran: moni.halmos@gmail com, vagy a honlapomon vagy a közösségi oldalon.
Látogassanak el honlapomra, és megtisztelő, ha könyveim közül választanak egyet - szívesen dedikálom is! Ugyanitt ehető virágos magkeverékek is vannak!

Tovább

A legkirályabb levendulás sajttorta bögrében

Vagy ha úgy jobban tetszik, cheesecake bögrében, levendulával, rózsalekvárral és friss árvácskával. Nem lehet elrontani! Ízeiben ott a tavasz, a nyár és szerelem, és mivel bögrében készül, a siker nem marad el! Ha bögrében sül, abban is tálalható, ha aluminium formában, ajándékba, piknikezni vihető.

Hozzávalók:

7 dkg vaj

10 dkg sütimorzsa

30 dkg krémsajt

15 dkg cukor

2 tojás

1 tojássárgája

1 dl tejszín

1 citrom

1 kiskanálnyi szárított levendulavirág

1 kiskanál búzakeményítő

5 dkg rózsalekvár

friss ehető virágok

A bögréket vagy formácskákat gondosan kivajazzuk, sütimorzsával vastagon beszórjuk. Fóliával lefedve a hűtőbe tesszük, míg a krém elkészül. Ehhez a krémsajtot simára keverjük a cukorral, egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, a tojássárgáját, majd a tejszínt, fél citrom levét és reszelt héját, a lemorzsolt levendulát. Végül belekeverjük a keményítőt. A masszát a lehűlt formákba porciózzuk, és tepsibe állítjuk. A tepsit 2-3 cm magasságig forró vízzel feltöltjük, és előmelegített sütőbe toljuk. 150 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük. Akkor jó, ha a teteje már szilárd, de a belseje puha, remegős. Ha kihűltek a tortácskák, rózsalekvárral vékonyan megkenjük és friss virágokkal kirakosgatjuk a tetejét.

Tovább

virágkonyha

blogavatar

A lélektelenné vált világba visszahozni valami egyszerű természetességet: virágok nélkül szegényebb volna a világ. A világot úgy látni, hogy abban szépség és derű lakik. Azt venni észre, ami örömöt ad, mosolyt csal a lélekbe. Egyszerű finomsággal létezni, ismerni a tradíciókat, az eleganciát, a bölcsességet. Egy virágkörüli utazás.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek