Új kertünket körben lonc szegélyezi. Felfutott a kerítésre, benőtte a hibiszkuszt, átkandikált a kőfalon. A szomszéddal egyetértésben nem bántjuk, élja csak békésen világát, foglalja el a maga helyét: és élvesszük bódító illatát. Este, amikor már a nap lebukik a nyárfák mögött, kiülünk a nyugágyba egy pohár borral, gyönyörködünk a nyári este zöldjében, és szívjuk a lonc-illatot.

Élvezet. Ahogyan enni is. A kis fehér-sárga virágocskák jóízűek, szeretem süteményre, gyümölcssalátába tenni. Benne van a nyár. Nem a szerelem, mint a rózsában, a lonc a régi kertek nemességét idézi, van benne valami a testetlen valóságból, a letűnt idők romantikus bájából. Nosztalgikus és arisztokratikus egyben. Imádjuk.

Azt pedig, hogy gyógyhatással is bír - nem csak a lelkünket és ízlelőbimbóinkat kényezteti - azt nemrég tudtam kedves kínai doktoromtól. A hagyományos kínai medicina a lonc virágait és szárát ajánlja gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása miatt. Csökkenti a vérnyomást és segít a reumás panaszok enyhítésében... de ezt nem is sorolom, mert akit érdekel, hipp-hopp utána nézhet, mit gondolnak a távolkeletiek a loncról azon túl, hogy "kert dekoráció".

Viszont itt egy loncos recept, a többit pedig a Virágkonyha című könyvben olvashatják.

Lonci néni süteménye

Hozzávalók kb. 30 db-hoz:

10 dkg vaj

10 dkg cukor

2 tojás

30 dkg liszt

1 kiskanál sütőpor

a tetejére: 2 evőkanál citromlé

15 dkg porcukor

30 db loncvirág

 

A vajat a cukorral, a tojásokkal és a sütőporral elkevert liszttel összegyúrjuk. Lisztezett deszkán fél cm vastagra nyújtjuk és egy 4 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kis korongokat szúrunk ki belőle.A korongokat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és előmelegített sütőben 180 C-on 8-10 pec alatt szép rózsaszínre sütjük. A porcukrot a citromlével simára keverjük, majd az így kapott citromos mázat a kis sütemények tetejére kenjük és egy-egy, zöld részeitől megfosztott loncvirágot helyezünk rá. Ha megdermedt a máz, máris kínálhatjuk.