Gödöllő, Királyi kastély. Kastélykertben sétálni egy könnyű nyári délután, igazán kellemes szórakozás.  Nem kerül semmibe, kellemesen kötetlen program. Tele van a szívem amúgy is nyári nyugtalansággal, és ide általában ibolyavirágzáskor érkezem: ezért is különösen üdítő és izgalmas a nyári kert látványa. receptek helyett most egy kis nyári kastély-botanika.

A néhány éve teljes egészében felújított kastélykertet évelőkkel öltették teli: öröm ez annak, aki szereti az állandóságot.

Csodás hortenziák borulnak az útra a látogatók lábai elé. gyönyörűséges színben pompáznak a lángvirágok - Plox -, amelyek szintén ehetőek. Valószínűleg nem ezért ültették őket, hanem inkább színpompájuk miatt, de mindig egy kicsit ezzel a szemmel is nézem a kerteket. Tavasszal a gödöllői kastélykert telis-teli van illatos ibolyával, e szerény virág Sisi nagy kedvence volt. Szerette az ibolya színt, az ibolya virágát és az ételeiben is örömmel látta viszont őket. Nevéhez fűződik az ibolya fagylalt, a kandírozott ibolya.

A magyar kirélyné, osztrák császárné szobra ott magasodik a parkban, kényelmes padon ülve lehet elmerengeni: vajon milyen élet lehetett itt a kastélyban akkoriban? Azon túl, amit a leírokból magamnak kimazsoláztam.

Volt-e ilyen derüs nyugalom egy nyári hétköznap a kertben, mint ma?

Színes, méltóságteljes virágok, bíbor kasvirág dacol a perzselő nappal, és tarka virágú cickafark: mindkettő kedves gyógynövényünk - kastélykertben pedig dekoráció. Olyasfélén, mint a pitypang meg a százszorszép: nekem saláta, vitamin és szép, másnak: undok dudva a gyepben.

A tavaszi ibolya-birodalom most nyári arcát mutatta. A nyár virágai közt jó visszagondolni a tavasz virág-ízeire, a könnyű ibolyás, árvácskás kalandokra: apró királyi süteményekre, vidám szendvicsekre. Most az apró virágocskákat a legjobb jégkockába fagyasztani, így őrozni meg színüket, finom aromájukat egy jó koktélba vagy egy hűsítő limonádéba.

Az afrodiziákumok tárháza sokkal bővebb, mint amit az erről szóló szakirodalom megemlít. Vegyük például a virágokat, az EHETŐ virágokat.

FONTOS: étkezési célra csak kifejezetten ehető, étkezési célra árusított, vagy magunk termesztette virágokat használhatunk fel! Virágüzletben vásárolt virágot megenni nem szabad!

Szóval, az ehető, magunk (szomszéd) termesztette, gourmet-boltban, dobozkában vásárolt virág láttán álljunk meg egy percre, és képzeljük el a virág életét: ő a „volt” és a „lesz” köztes állapota, vagyis a mag és a termés közti röpke átmenet, egy száron billegő bujaság, egy érzéki, illatos kis csoda, a múló szépség tükre.

Már a virágillatok is sokkal mélyebben hatnak ránk, mint azt gondolnánk! Könnyen felkavarják érzékeinket, hormon- és idegrendszerünkre is hatással vannak. Kár lenne a csábítás kelléktárából kifelejteni őket, az illatos élő virágokat. Már puszta látványuk is pezsdítően hat, hiszen a virág a növény „nemi szerve”, erotikus üzenetet hordoz. A testünk illata is függ attól, mit eszünk, iszunk: ha virágok is vannak az étlapunkon, ha virágos italokkal bűvöljük el kedvesünket, a testek illata is finomabb, különlegesebb lesz!

Amikor virágot ajándékozunk, a csábítás lehetőségével élünk. A férfiakra általában nincs különösebb hatással egy szál virág, de a kémiai hatása alól ők sem menekülhetnek el! Akár az illatanyagukból kipárolgó hatásra gondolunk, akár az ízükben lévő szexuális izgalomra!

S így el is érkeztünk az ehető virágok egyik fő vonzerejéhez: az afrodiziákus hatásukhoz. A virággal díszített étel már magában hordozza az erotikát – hiszen a nemiség jelképe a virág. A szirmok közt megbújó virágpor, nektár pedig roborálószer, magában is erősítő, vágyat fokozó hatással bír. A meleg, fűszeres, gyümölcsös, virágos illatok korbácsolják fel leginkább a vágyat, képzeljük csak el, milyen hatása lehet egy meleg, gyümölcsös-virágos desszertnek egy kellemes estén! A barackvirág jó hangulatot áraszt, a rózsa vággyal tölt el, az édes akác  valósággal rabul ejt. Egy bimbózó kapcsolatnak csodát tehet egy ibolyás kis sütemény, egy rózsából-rózsával komponált szerelmi bájital. Bátraknak érdemes kipróbálni a levendulát is, ehhez remek recepteket találhatók pl. a “Levendula-szívvel-lélekkel” című könyvben! A virágok tökéletes eszközei az erotikus csábításnak, egyszer ki kell próbálni mindenképp.

Tehát bátran virágokat a konyhába! Ehhez az egyik legtökéletesebb virág a rózsa, nem csak azért, mert egyeseknek a „virág” egyet jelent a vörös rózsával, hanem mert finom és májustól az első fagyokig hozzájuthatunk friss rózsához. Egy nyári estét csodás szerelmes élménnyé tehet egy rózsa bólé – és ha nincs kéznél friss rózsa, hát akkor elő egy üveg rózsaszörppel – azzal is mesés: tiszta erotika a palackban!

Rózsabólé
Hozzávalók 8 személyre:

3 marék rózsaszirom

1,5 dl konyak

5 dl fehér, félédes bor

1 citrom

20 dkg cukor

20 dkg eper

1 üveg félédes pezsgő

Két marék rózsaszirmot a bóléstálba teszünk.

Hozzáadjuk a cukrot, a karikákra vágott citromot, a konyakot meg a fehérbort és lefedve egy órán át hűvös helyen érleljük.

Tálalás előtt leszűrjük, a megmosott és feldarabolt epret beletesszük, a jól behűtött pezsgővel felöntjük és a félretett rózsaszirmot beleszórva máris kínáljuk.

Ha elmúlt az eper-idő, más, zamatos gyümölcs is élvezheti a rózsás-pezsgőfürdőt: érdemes barackkal, sárgadinnyével is kipróbálni!

„Az ehető virágoktól az ízletes hidrokolloidokig” címmel jelzett előadáson vettem részt nemrégiben Szegeden, a JATE Klubban. Az ehető virágokat, gondolom, nem kell bemutatnom, megteszem azt ezen oldalon is időről-időre. A róluk szóló előadást is, minő véletlen, az én prezentálásomban láthatta-hallhatta a nagyérdemű.

Engem azonban jobban izgatott a hidrokolloid, amelyről ködbeveszett kémiai ismereteim birtokában azért valamennyit sejtettem. Előadótársam, dr. Gyimes Ernő azonban szárnysegédjével egészen különleges módon mutatta be a hidrokolloidokat, amelyek ízletesek.

Nos, kedves blogolvasók, szoktak-e enni Önök – nem virágot – hidrokolloidokat? Nem, nem ment el az eszem, a virágok után nem akarom Önöket még kémiai borzalmakkal megetetni. 

„A hidrokolloidok nagy molekulasúlyú polimer vegyületek, amelyek vizes közegben kolloid oldatot hoznak létre, s viszonylag kis koncentrációban is nagymértékben megváltoztatják a rendszer állomány-tulajdonságait. Származhatnak növények kivonatából, állati eredetű kollagénből, illetve mikrobiológiai anyagcseretermékekből.” – idézet az előadótársamtól.

Szóval ilyet ettek már bizonyára sokszor, csak nem tudták, hogy amikor kocsonyát, birsalmasajtot vagy éppen gumimacit falnak, akkor hidrokolloidot fogyasztanak. De rengeteg élelmiszeripari termék is tartalmaz különböző formában és mértékben hidrokolloidokat: éppen azért, hogy tetszetősebb, állandóbb minőségű, jobb (jobbnak tűnő) vagy éppen funkcionális élelmiszert állítsanak elő éppen a mi kedvünkre. Jujj.

Nos, hogy teljes legyen az összhang: most egy finom levendulás borzselét ajánlok, amely nagyon kellemes desszert, ha gyümölccsel gazdagítjuk, de anélkül kínálhatjuk aromás, érett sajtok mellé, vagy kalácsra kenve is. Illata fenséges, íze magáért beszél. (Aki járt már nálunk, vagy a kurzusaim egyikén, bizonytíhatja!)

Vagy írjam inkább úgy, hogy hidrokolloid erjesztett szőlőléből, növényi részekkel dúsítva??

Levendulás borzselé

Hozzávalók:
5 dl félédes fehérbor (muskotályos)
10-12 szál levendula
6 zselatinlap vagy 9 gr zselatinpor
4-5 evőkanál cukor
néhány csepp citromlé

A fehérbort a levendulával meg a cukorral felforraljuk. Néhány csepp citromlével ízesítjük, majd a tűzről lehúzzuk és hozzáöntjük a beáztatott és felmelegített zselatint. Megkóstoljuk: ha szükséges, még egy kicsi cukrot adunk hozzá, és ha langyosra hűlt, leszűrjük, majd poharakba töltve behűtjük. Egy-egy szál friss, vagy kandírozott levendulát beleszúrva kínáljuk.

Halmos Monika
www.rozsakunyho.hu

Mindenki levendulázik. Levendulát szüretel, levendula fesztiválra megy. Halványlilába és kékbe öltözöttek lepik el a levendulásokat, és nem csak kosárba, zacskóba szedik az illatos virágokat, de pózolnak is vele: mert levendulával pózolni is trendi, főzni vele pedig egyszerűen kötelező.

Hol van már az az idő, amikor nagyanyáink szép emlékű hálószobáiban fakó levendula-csokrocskák csüngtek el nem felejthető illatnyomat hagyva emlékezetünkben, és szekrényeikben tüllbe csomagolva riogatták a molyokat, más dolguk nem lévén. E két fontos dologgal ugyanis kimerült a levendula földi tevékenysége.

Változnak az idők, és a levendula észrevétlenül belopózott a művészetekbe, az enteriőrökbe, a nappaliba, a regényekbe és a konyhába. Divat lett levendulás csokoládét ajándékozni, levendulafagyit nyalni nyáron és levendulás forró csokit szürcsölni télidőn. Se szeri-se száma a levendulás keksz variációknak, a levendulás pitéknek és kevert tésztáknak. Mehet levendula aztán mindenbe: a rizsköretbe meg a tört krumpliba a pörkölt mellé, a rántott hús panírjába meg a kelkáposztába – csak legyen, aki ezeket aztán megeszi. (Talán volt levendula a mindenízű drazséban is?)

Mi sem természetesebb, hogy van levendulás főzőtanfolyam is. Az órákon mindig készítünk túrós-levendulás krémmel töltött, sült gyümölcsöt. A gyümölcs az évszaknak megfelelő, lehet alma, körte barack. Nyáron legjobb az érett őszibarack – amelyet legnagyobb meglepetésemre kedvenc zöldségesem „möszi”-nek írt ki a táblára. Magyar őszibarack, ez túl hosszú a koviubi, érettani és a lédúsnar mellett.

Levendulás möszi vagy illatos töltött őszibarack

Hozzávalók 4 személyre:

4 szép nagy, lehetőleg fehér húsú, magvaváló őszibarack

20 dkg túró

2 evőkanál tejföl

1 evőkanál friss levendulavirág

1 evőkanál cukor

5 dkg mogyoró

4 dkg vaj

A barackokat félbevágjuk, kimagvaljuk és egy tűzálló tálra állítjuk. A túrót áttörjük, a tejföllel meg a cukorral simára keverjük. Hozzáadjuk a lecsipegetett levendulavirágokat és a barackokba halmozzuk. A tetejére szórjuk a durvára vágott mogyorót, egy-egy kis darabka vajat morzsolunk rá és forró sütőben 10 perc alatt megsütjük. Azon melegében kínáljuk ezt az illatos, meleg desszertet.

Ha nincs friss levendulánk, levendulás cukorral készülhet.

A levendulabolondulás hamarosan kimegy a divatból. És helyére jön, és marad is sokáig az örök virág. A rózsa. Meglátják!

A Dél-Európában vadon tömegesen előforduló zsálya egyes fajai nálunk is megtalálhatók száraz réteken, erdőszéleken, míg nemesebb változatai szívesen látottak a virágoskertben. A legjobb minőségű zsálya Dalmáciában, Montenegróban, a napfényes Adria partvidéki hegyes, köves területein növekszik.

Fűszerezésre egy-egy kis cserép zsálya egész télen ellátja a családot aromás levelekkel, ha sikerül jó helyet találni neki a konyhaablak közelében. Gyógyászati célra és a kulináris élvezetek növeléséhez is a nyár derekán, napos időben gyűjtsünk leveleket, amelyeket szellős, meleg helyen szárítsunk zörgősre. Vászon- vagy papírzacskóban tárolva egész télre biztosíthatjuk a szükséges mennyiséget.

A XVII. századig hazánkban a zsályát „csupán” mint gyógynövényt tisztelték, és nagyon sokféle betegség ellen javallották. Erre utal latin neve is: Salvia ( salvare-védeni). Teáját éjszakai izzadásokra, toroköblögetésre, fogínyvérzésre ajánlotta a népi gyógyászat, s e tapasztalatok ma is megállják helyüket. A porított levelek szájvizek, fogporok és kenőcsök készítésére használhatók, míg borban megfőzve egyes máj- és vesebetegség esetén adnak enyhülést. Aranyeres bántalmakra zsályaleveles ülőfürdőt tartanak igen hatásosnak.

A zsálya kitüntetett szerepet kapott az utóbbi századokban a népek konyháiban: a mediterrán országokban sűrűn előforduló fűszer, kiváltképp zsírosabb pecsenyék társaságában. Bizonyítván ezzel, hogy nemcsak az ízek harmóniáját tartja szemmel az étket alkotó ember, hanem valami ősi ösztöntől vezérelve a fűszer varázserejét a maga javára fordítja, miként a zsíros ételekhez az emésztést megkönnyítő zsályát is ízesítőnek adja.

A déli vidékeken kitűnő zsályaméz is kapható, és virágából szörp készül. Angliában sajtot fűszereznek zsályával, német nyelvterületen kalácsba sütik az aromás leveleket. S ahogy a zsálya az „újvilágba” került – ellentétben sok fűszerünkkel, melyek épp Kolumbusz hajóján érkeztek az öreg kontinensre – hamarosan kedveltté vált húsok, szárnyasok töltelékébe, s a hálaadás napi pulykasült elmaradhatatlan fűszere lett.

Jó hírű éttermek étlapjain különleges köretnek rántott zsályalevelet is kínálnak az ínyenceknek. A zsálya teljesen kinyílt virágfüzéreivel gyümölcsös desszerteket, süteményeket is díszíthetünk, sőt, a virágokat kandírozhatjuk is: mártsuk kissé felvert tojásfehérjébe, fogassuk meg porcukorban és szárítsuk napon vagy langyos sütőben, miközben néhányszor megfordítjuk, újra s újra megporcukrozzuk.

A zsálya a szemnek gyönyörűség, messziről illatozik, finoman ízesít, sokoldalú orvosság – ott hát a helye minden kiskertben. A 700 évvel ezelőtt írt vers ekképp említette: „Miért is kell meghalnunk, hisz kertünkben zsálya nő?”