Tortagyönyörűségek. Színek, formák, figurák, az emberi fantázia végtelen, ha egy különleges alkalomra még különlegesebb tortával kell előrukkolni.

Az esküvői tortáknál bevett szokás, hogy a virágostól hoznak egy előre elkészített virágdíszt, ami igazán remekül mutat rajta. Szerencse, hogy az amúgy ehetetlenül édes és rémisztő színűre festett tortamázat-bevonatot-marcipánutánzatot vajmi kevesen falják be, jobb esetben kipiszkálják a tányér szélére. Ők teszik jól, mert a virágüzletben, dísznövényként árusított virágokat nemhogy megenni, de megszagolnunk sem volna szabad! Azt meg, hogy érintkezzen élelmiszerrel, nem lenne szabad engednie egyetlen, feleleősen gondolkodó cukrásznak sem!

Ma pedig egyre több alkalmi, vagy hobbi cukrász kápráztatja el tortáival az édesszájú közönségét. És mivel a kóstolást a vizuális élmény beelőzi, és mert a virág trendi, hát tesznek is rá bőven. Ki a kertből, ki a virágostól - erről írtam fentebb. Tesznek rá mindent, ami akad, ami jól mutat, fő szempont az esztétikum, no meg a büdzsé.

Kedves Tortakészítő Barátaim, eszetekbe jutott már egy szép légyölő galócával dekorálni egy tortát? Olyan kis helyes, egy oroszkrémen egészen pöpecen állna. Az erdőből ingyen van. Körbe lehetne tűzdelni tiszafa-ágakkal is. Nekem ez akkor kattant be, amikor a minap egy házi cukrász babarózsaszínű tortakölteményével hencegett a fb-on, amelyen bájos leandervirágok vigyorogtak pasztell rózsaszínben. Igen találó összeállítás, kapta is lájkokat rendesen. Csak bízhatunk a kóstolóprogramok tapasztalataiban, hogy a népesség 90%-a kikotorja a virágot, és köszöni, nem kér belőle. Merthogy sok más mellett a leander és a tiszafa is mérgező!

Egy trendi cukrászlány büszkén posztolta legújabb kreálmányát: csoki, sóskaramell, láthatóan az sk. kertből jöttek a növények a szeder mellé: kérdem én, tudja-e a nevüket? Ha tisztában lett volna azzal, hogy az ornitogallum (madártej névvel is illetik, talán ezért került oda?!)  erősen mérgező, bizonyára nem tette volna oda. Az amúgy gyönyörűséges kompozíció tényleg szuper, de amint a növény nedve kicsorog (és a hűtőből kivéve, szobahőmérsékleten tényleg kicsorog), és érintkezik a tortakrémmel, így eljuthat egy mit sem sejtő delikvens szájába is. Rosszabb esetben erős fejfájást okozhat - meghalni tőle nem fog senki, a fejfájást pedig majd az olcsó (vagy túl sok) pezsgőnek tulajdonítja majd. Tehát, amúgy minden rendben: szép volt, jó volt, tetszett, nem halt meg senki - rendben van ez így??

Annyi virág van, ami biztosan ehető: miért nem használjátok azokat?! Mint például Rosta Ágnes Hajnalka, aki marcipános csokitortáját lilás árnyalatú virágokkal tette ünnepivé. És nem csak a látvány kedvéért, hanem itt bejátszik az íz is. Mert virágokat nem azért teszünk az ételre, mert szép. Nem CSAk azért. Hanem mert különleges ízekkel örvendeztet meg! Tehát nem csak a látvány, hanem az ÍZ, ami a hozzáadott értéke.

Néhány szép rózsafejjel egy egész tortát beboríthatunk - tiszta, permetezetlen rózsákra van szükség, nem virágboltban vásároltra!

Készíthetünk ezekből a tiszta rózsákból kandírozott szirmokat is, amelyek szintén csodásan mutatnak.

Válogatott apróbb virágok vékony zselatin alatt mutatnak a legszebben. (Ami mindenképpen virágszörpből készüljön, úgy lesz teljes az élvezet!)

Nyári virágok vegyesen, frissen, üdítően és természetesen. DE: virágokat csak ellenőrzött, biztos forrásból, mert könnyen baj lehet - azon túl, hogy egy mestermunka értékét lealacsonyítja egy ilyen hibás megoldás! És ha a külcsín mellett egy kicsit elmerülünk a virágok ízvilágába, akkor lesz majd igazán tökéletes az összhatás!

Bővebb információért bátran forduljatok hozzám: www.rozsakunyho.hu

Az akác a májusi éjszakák megédesítője, a nyári illatok bódító előszele. Épp ezért izgalmas, amikor nyár derekán, a kíváncsi napraforgótáblák melletti akácsor virágokkal bókolt a szélben. Úgy látszik, az időjárás kegyeibe fogadta az idei másodvirágzást!

Épp ezért ajánlom mindenkinek, hogy használja ki ezt a különleges lehetőséget és - ha még idén nem tette volna - süssön bundában akácvirágot!

A hétvégi, bográcsban főtt bableves után remek desszert.

Az elkészítéséhez itt egy kis kedvcsináló:

https://www.youtube.com/watch?v=R5TfJI3xdi0

És a recept:

Akácvirág bundában

Hozzávalók:

16 fürt akácvirág,

2 tojás,

2 evőkanál cukor,

20 dkg liszt,

csipetnyi sütőpor,

2,5 dl tej,

sütéshez: olaj,

a tálaláshoz: porcukor

A tojásokat a cukorral habosra keverjük. Folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztet meg a tejet, egy csipetnyi sütőport. Az akácvirágfürtöket a sűrű masszába mártjuk, majd bő, forró olajban mindkét oldalát aranysárgára sütjük.

Az olajból kiemelve lecsepegtetjük, és porcukorral meghintve kínáljuk.

 Ha tetszett a recept, nézzenek vissza máskor is! Klikkeljenek a weboldalamra, ahol még több virágos recept várja az ínyenceket: www.rozsakunyho.hu

Az "ettél-e már levendulát" kérdésre máris adódik a felelet: igen, fagyit, szörpöt, kekszet már igen! A levendulás kekszbe, bármerre is járunk az országban, belebotlunk. Ha jól készítik ezt a nagy klasszikust, kellemes egy pohár tea mellé, összecseng a lattéval, vagy odabiggyeszthetjük egy nyári gyümölcsös desszert mellé, vagy csak ott rejtőzika  kekszes dobozban, jó rájárni. Ha virágokat kóstoltatok, a levendulás keksz-rózsalekvár kombó mindig telitalálat!

De lehet-e kekszet sütni hozzáadott cukor nélkül, és kicsit reformosabban? Még szép, hogy lehet, főleg, amikor a levendulaszezon második felében friss, de már egy picit szikkadt, isteni aromával felvértezett levendula érkezhet a konyhába.

Hozzávalók:

10 dkg mazsola,

2 dl szőlőlé (vagy fehérbor),

12 dkg zabpehely,

20 dkg teljes kiőrlésű liszt,

1 kiskanál sütőpor,

csipetnyi só,

15 dkg vaj,

1 evőkanál szárított levendulavirág,

1 tojás

A mazsolát egy jól záródó üvegbe tesszük, a szőlőlével vagy borral felöntjük és legalább egy napig állni hagyjuk, ezalatt a szemek szépen kigömbölyödnek. Sütés előtt a mazsolát lecsöpögtetjük, aprítógéppel vagy botmixerrel pépesítjük.

A zabpehlyet nem túl finomra őröljük, aliszttel, a sütőporral, csipetnyi sóval meg a levendulával elvegyítjük. Hozzáadjuk a puha vajat, az egész tojást, a mazsolapépet és alaposan összedolgozzuk.

A tésztából 3-4 cm vastag rudakat formálunk, és fóliába csomagolva néhány órára hidegre tesszük. Azután  2-3 mm vastagon felszeleteljük, a kis tésztadarabokat sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk és előmelegített sütőben 8-10 perc alatt szép világosra sütjük. 

Meghinthetjük levendulás porcukorral is.

Ha tetszett a recepet, látogasson el a www.rozsakunyho.hu oldalamra, ahol mindent megtalál az ehető virágokról!

A levendula konyhában egy új és izgalmas kihívás. Lehet vele ízesíteni, díszíteni, színezni, olyan sokoldalú virág, hogy az étlap minden fejezetében ott lehet a helye, a levestől a húsételeken át a süteményekig, italokig. Amikor hevítjük a levendulát, vagyis sütjük a virágokkal ízesített tésztát, melegszik a levendulás szirup vagy bor, elképzelhetetlenül finom aromaanyagok szabadulnak fel. Ötvöződve a méz, a cukor, a citrom, a bor vagy más nemes hozzávalók illatanyagával, egészen varázslatos illatok töltik be a konyhát. És ez már előre is vetíti a közben képződő ízek csodálatos összhangját! A levendula más fűszerekkel is házasítható, de mindenképpen karakteres fűszert válasszunk mellé, mint a rozmaring, a bors vagy a fokhagyma, az erős aromák így teljesednek ki egymásban. A levendula szárát sose dobjuk ki, mert nem csak potpourriba használhatjuk fel, de ha grillezünk, és a parázsba dobunk egy-egy csomónyi szárat, nagyon finom illat lesz, ami átjárja a húst, a zöldséget is.

Ételkészítéshez kizárólag olyan virágokat használhatunk fel, amelyeket magunk, e célra termesztettünk!

A levendula-hemina

Szent Benedek regulájában olvassuk a következő sorokat, amikor a szerzetesek táplálkozását szabályozza: "Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy. Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor." De mennyi az az egy hemina bor? A választ lexikonokban nem fogjuk megtalálni, hiszen Szent Benedek elsősorban nem mértékegységre gondolt. A hemina kinek-kinek saját ajándéka, az a mennyiség, amit nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel megihat. A XIII. században, a pannonhalmi bazilika építésének idején, a szomszédos Ausztria monostoraiban kettő-négy liter volt a napi adag, máshol csupán két-három deciliter. Hogyan lehet ekkora különbség? Bizonyára figyelembe kell vennünk, hogy eleink elsősorban vizezett, kevert bort ittak, továbbá nagy különbség van bor és bor között, egy könnyű itáliai vörösborból többet lehet inni, mint a Pannon tájakon termett testes italokból. A hemina titka tehát a személyre szabott, a szívet megvidámító, egyedi mérték!(Szigethy Gábor nyomán)

Éppen ez vonatkozik a levendulára is! Nem tudjuk pontosan meghatározni, mikor, mibe mennyi levendula kerüljön. Nem csak az egyéni érzékenység, „levendulatűrő képesség” a mérvadó, hanem maga a levendula is. A különböző fajták árnyalatnyit más és más ízűek. Az aroma intenzitását a termőterület, az időjárás, a szüret ideje is befolyásolja – a borhoz hasonlóan. Ezért az ételreceptekben előforduló mennyiségi jelölés ajánlás, azt mindenkinek aktuálisan kell helyesen és mértékkel alkalmaznia.

A MÉRTÉK a legfontosabb szó a levendulás konyhában, mert a levendula iránti szenvedélytől fűtve nagyon hamar „el lehet levendulázni” egy ételt. A szappanízű sütemény, a keserű utóízt adó levendulaszörp nem javítható, kiábrándító – és aki először kóstolja, örökre elhatárolódik a levendulás kulináris élvezetektől.

Ha szeretne még inkább elmélyedni a levendulás konyhában, ajánlom a LEVENDULA 2.0 című könyvet, amely igazi ínyenc recepteket kínál.

Levendulás programjainkról, a levendulás estékről és minden més virágosságról

 a www.rozsakunyho.hu oldalon tájékozódhat!

A csokibonbonokat sokan ismerik, készítik, de virágos bonbonok azonban mások. Picik, illatosak, érzékiek. Van bennük sziromfőzet, virágpor, nektár, növényi festék: vagyis maga a virág egész virág-mivoltában. Szívvel, szeretettel készülnek, tenyerünkben gömbölygetjük: s ha még azt is hozzá vesszük, hogy a virág a növény nemi szerve, erotikus üzenetet hordoz, akkor be kell látnunk: a rózsabonbon egy egészen aprócska érzékiség, amit apránként harapdálva kell ízlelgetni, míg a virágokban rejlő zamatok felsejlenek ízlelőbimbóinkon.

A koranyárnak rózsaillata és rózsaíze van. Nem otromba, követelőző, harsány rózsa, amiket mérgesre rúzsozott éltesebb matrónák hordanak, hanem lenge, bájos, kifinomult rózs. Keveredik benne a jezsámen meg a hársfavirág vidékidéző egyvelege. Régmúlt szerelmek zamatát sejtjük fel benne, Duna parti séták, a várban ücsörgős esték, a folyóparton követ dobálós, szerelemittas rózsás emlékeket.

Egyetlen rózsabonbonban.

Tessék csak kipróbálni!

Ételkészítéshez kizárólag olyan virágokat használhatunk fel, amelyeket e célra termesztettek, ehető virágokat! Dísznövényként termesztett vagy árult, illetve bizonytalan eredetű virágot,  étkezési célra felhasználni, saját érdekünkben, nem szabad!

Rózsabonbon

Hozzávalók:

25 dkg cukor,

2 maréknyi szárított rózsaszirom,

30 dkg tejpor,

25 dkg vaj,

1 dl víz,

3 evőkanál rózsavíz,

10-15 dkg hámozott, őrölt mandula

A cukor egy részét a szárított szirmok felével együtt megdaráljuk. Az így kapott színes cukorból és a többi cukorból a vízzel szirupot főzünk. A tűzről levéve beletesszük a rózsavizet, majd a vajjal, a darált mandulával és a tejporral összedolgozzuk. Legalább egy órára, de még jobb, ha egy éjszakára hűvös helyre tesszük. A masszából vizes kézzel apró gombócokat formálunk, apróra tördelt rózsasziromban meghempergetjük. A rózsa színétől függően készíthetünk piros, rózsaszínű vagy fehér bonbonokat!

Még több rózsás receptet találnak a Rózsakóstoló című könyvünkben!