Az "ettél-e már levendulát" kérdésre máris adódik a felelet: igen, fagyit, szörpöt, kekszet már igen! A levendulás kekszbe, bármerre is járunk az országban, belebotlunk. Ha jól készítik ezt a nagy klasszikust, kellemes egy pohár tea mellé, összecseng a lattéval, vagy odabiggyeszthetjük egy nyári gyümölcsös desszert mellé, vagy csak ott rejtőzika  kekszes dobozban, jó rájárni. Ha virágokat kóstoltatok, a levendulás keksz-rózsalekvár kombó mindig telitalálat!

De lehet-e kekszet sütni hozzáadott cukor nélkül, és kicsit reformosabban? Még szép, hogy lehet, főleg, amikor a levendulaszezon második felében friss, de már egy picit szikkadt, isteni aromával felvértezett levendula érkezhet a konyhába.

Hozzávalók:

10 dkg mazsola,

2 dl szőlőlé (vagy fehérbor),

12 dkg zabpehely,

20 dkg teljes kiőrlésű liszt,

1 kiskanál sütőpor,

csipetnyi só,

15 dkg vaj,

1 evőkanál szárított levendulavirág,

1 tojás

A mazsolát egy jól záródó üvegbe tesszük, a szőlőlével vagy borral felöntjük és legalább egy napig állni hagyjuk, ezalatt a szemek szépen kigömbölyödnek. Sütés előtt a mazsolát lecsöpögtetjük, aprítógéppel vagy botmixerrel pépesítjük.

A zabpehlyet nem túl finomra őröljük, aliszttel, a sütőporral, csipetnyi sóval meg a levendulával elvegyítjük. Hozzáadjuk a puha vajat, az egész tojást, a mazsolapépet és alaposan összedolgozzuk.

A tésztából 3-4 cm vastag rudakat formálunk, és fóliába csomagolva néhány órára hidegre tesszük. Azután  2-3 mm vastagon felszeleteljük, a kis tésztadarabokat sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk és előmelegített sütőben 8-10 perc alatt szép világosra sütjük. 

Meghinthetjük levendulás porcukorral is.

Ha tetszett a recepet, látogasson el a www.rozsakunyho.hu oldalamra, ahol mindent megtalál az ehető virágokról!