Húú, de sokan csinálnak bodzaszörpöt: mondom, írom, csinálnak, mert se szeri, se száma a bodzaszörp- és üdítő ital készítési módjainak. Jobbnál jobb receptek kelnek szárnyra, vajon a fantázia, a gourmetkodás vagy a válság túlélése hajtja-e a jóérzésűeket a természetbe vissza? Cukorral, mézzel, főzve és érlelve, fagyasztva…

Tulajdonképpen mindegy is: a lényeg, hogy a bodza divat lett, szörpben, sörben, borban, fagyiban. Ilyenkor pedig nagy a tét: begyűjteni a sok virágot, télire, megszabadítani őket a rajtuk lakóktól, és úgy őrizni meg őket, hogy aromájuk, színük, élvezeti értékük és gyógyerejük minél nagyobb mértékben megmaradjon.

A vajszínű virágok a legaromásabbak. A leszedett virágtányérokat abroszon szétterítve hagyjuk egy éjszakán át, hogy az apró levéltetvek (amelyektől nehezen tudnánk megtisztítani) így elhagyják a fonnyadó virágokat.

Ne felejtkezzünk el a bodzavirág gyógyhatásáról sem: köhögéscsillapító, vízhajtó, lázcsillapító hatása figyelemre méltó! A szegények hársfateája, ahogyan azt Váczi Mihály is megénekelte versében.

Aki nem szánja az egész hetet a bodzázásnak, egy egyszerű és csalhatatlan bodzás finomságot ajánlok. Mégse lehet a nyárba lépni úgy, hogy nem kóstoltunk bodzát valamilyen formában. Mondjuk, levesként.

Bodzás tejleves

Hozzávalók:

10 tenyérnyi bodzavirág

1 liter tej

1 citrom, cukor

2 evőkanál búzakeményítő

5 dkg méz

1 dl tejszín

A bodzavirágokat leöblítjük, a virágocskákat lecsipkedjük. Egy maréknyit félreteszünk, a többit a tejjel leöntjük és egy fél órán át áztatjuk.

Leszűrjük, a virágocskákat kinyomkodjuk, és az így kapott illatos tejet a mézzel,  és a búzakeményítővel elkeverve fölforraljuk.

A tűzről levéve reszelt citromhéjjal ízesítjük és behűtjük. Tálalás előtt beleöntjük a tejszínt és a félretett virágocskákkal meghintve adjuk asztalra. Levendulás kekszet kínálhatunk mellé ropogtatni.