A tél első, igazán fagyos reggele: most már minden virág a kertben jégvirággá változott. Virágos kuktáskodás helyett most egy kis vidám olvasnivaló az adventi hétvégére, egy csésze bodza- vagy hársfavirág tea mellé....

 "A karácsonyban az a jó, hogy azt mindenki várja. Várják a boltosok, mert akkor adják el a legtöbb zoknit, játékot, meg élő pontyot. Fenyőfát, naptárt, szaloncukrot és fánfüggő csokoládét pedig kizárólag ilyentájt vesz a nép. Várják a karácsonyt a gyerekek, mert nem kell iskolába menni, és ajándékot hoz a Jézuska. Várják a nagynénik, mert ilyenkor felsejlik a remény, hogy régen látott családtagjaik rájuk nyitják az ajtót s egy újabb meleg kötött zoknival (sállal, kesztyűvel, akciós kávéval, családi szokás szerint) hozakodnak elő. Várják a vámosok, az navosok és az egyéb ellenőrök, mert ők is ekkor gyűjtik be a legnagyobb hasznot, az áentéesz pedig mérgezett süteménydömpingben utazik, és döglött kolbászokat göngyölít föl.

Még szerencse, hogy az év végére tették a karácsonyt, amikor már mindenki úgy unja a munkát, mint szomszéd lova a disznóparéjt.

A karácsony meghitt percei mindig, mindenhol tartogatnak meglepetéseket. Legutóbb gyertyagyújtáskor a nagyobbik bátyám beszorult a szobába. A Mennyből az angyal dallamára feszítettük föl az eltört zárat. Ezalatt a kishúgomra ráborult a fenyőfa, a Nudli nevezetű bernáthegyi meg elfogyasztotta a teraszon hűlő haltekercset. Így hát sütöttünk rántottát a mazsolás borleves mellé. A vacsorát már csak az asztal alatt csipogó SMS-ek zavarták meg. A végére a kisebbik bátyámról leszakadt a zakó ujja, amikor átnyúlt az asztalon, hogy elvegye előlem a legnagyobb lúdlábat – hát régen volt már rajta az öltönye… Az anyukám addig dugdosta előlünk az ajándékokat, míg aztán szentestén már sehol se találta. Mi csak abban tudtunk segíteni, hogy megmutattuk, melyik ruhásszekrényben vannak a kiürült szaloncukros dobozok.

A Kokóék autót vettek a mamának, és a beledugták a kulcsát egy fenyődíszbe. Majdnem lecsupaszították a fenyőt, mire megtalálták, a mama meg megsértődött, mert azt hitte, neki semmit sem hozott a Jézuska. A világválságban egyre fontosabb a szex, harsogta a televízió, hiszen ez egy olcsó szórakozási lehetőség – harsogta az ünnepi műsor, így a fiatalok bezárkóztak a szobába, mert karcsúnak találták az ajándékborítékot.

A Gábor bácsiéknál elromlott a tűzhely, így a kertben főzték bográcsban a halászlevet. Ha már így alakult, a fenyőt sem vágták ki, hanem ott díszítették fel, legalább nem hullt teli tűlevéllel a subaszőnyeg. Sütött nap, jó kis kerti parti volt! Még mindig jobban jártak, mint Ági néniék, akiknek kigyulladt a tévéjük, amikor a gyerek a gyertyával nemcsak a csillagszórót, hanem a függönyt és a könyvespolcot is lángra lobbantotta.

A nagyiéknál előbb a kutya szedegette le magának a karácsonyi dekorációt az ablakpárkányról, magára tekerte a világítós füzéreket, majd egyenként elropogtatta a ledeket, aztán az egér belerágott a nagy tepsi zserbó közepébe. Szerencsére a Papi vette észre, ő nem fél az egértől, és lelőtte a spájzban a légpuskával. A nagyi egyáltalán nem örült ennek. Engesztelésül a papi nekilátott kimeszelni a vérpettyes falú spájzot szentesete.

Aztán, mint minden, a karácsony is egyszer véget ér. A felturbózott műfenyők visszacsomagolódnak a kukazsákjaikba, a verebek elcsipegetik a sütimorzsákat, felépül mindenki a beiglimérgezésből és az akciós HTM-ek okozta sokkból, az ablakokba lógatott mikulásokat pedig elviszi az északi szél.

Már csak Rokker Zsolti nyöszörgi a téli éjszakába, hogy a karácsony, az a legkirályabb."

(Halmos Monika, 2010. Kistarcsai Hírmondó)