Krumplis-levendulás rétes

Rémisztően hangzik, ugye?
Rafináltabb már nem is lehetne: dióval, illatos zöldfűszerekkel, zamatos zöldborssal és levendulával fűszerezve, ropogós tészaköntösbe bújtatva…
Tökéletes vendégváró, de nem is mesélek róla hosszan, mert ki kell próbálni. Ha mesélnék, azt meg úgysem tudná senki elképzelni, hogyan kel egybe a levendula a kakukkfűvel, a zöldborssal, a szerecsendióval, és mindent pityókásan. És nem molyirtóra hajazva.
Íme:

Hozzávalók:

80 dkg burgonya

egy kisebb vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 dkg vaj
1 csokor petrezselyem
néhány szál kakukkfű,
15 szál levendula
5 dkg durvára tört dió
4 evőkanál olaj
 őrölt bors
1 kiskanál konzerv zöldbors
reszelt szerecsendió
1 csomag leveles tészta
1 tojás a lekenéshez



A burgonyát héjában megfőzzük.
A vajon a finomra vágott hagymát üvegesre sütjük, hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát, a felaprított zöldfűszereket és a szárazon megpirított diót.
A burgonyát megtisztítjuk, a felét még melegen áttörjük és a hagymás-fűszeres keverékhez adjuk. Sóval, őrölt borssal, reszelt szerecsendióval fűszerezzük, a leszűrt zöldborsot beleszórjuk és alaposan összedolgozzuk.
A többi burgonyát dobókockányi darabokra vágjuk, és olajon ropogósra sütjük, a burgonyás masszába forgatjuk.
A felengedett leveles tésztát négy darabba vágjuk, egyenként 2-3 mm vastagra nyújtjuk. Egy csíkban tölteléket halmozunk rá, szorosan felcsavarjuk, majd az így elkészített négy rúd rétest sütőpapírral borított tepsire fektetjük.
 Felvert tojással megkenjük és előmelegített sütőben 220 fokon 20 perc alatt aranysárgára sütjük. Melegen, és hidegen egyaránt kínálhatjuk.

A leveles tészta mindig forró sütőbe kerüljön, akkor lesz jó!



Tovább

Kandírozott virágok

Egyre többen érdeklődnek telefonon, levélben: hogyan készíthetnének kandírozott virágokat? Most, hogy az időjárás jóvoltából a rózsák újra virágözönnel örvendeztetnek meg, itt az ideje, hogy közreadjam, és bárki kipróbálhatja.

Készítése kedves, bájos és elegáns türelemjáték, de megéri: mert a végeredmény lenyűgöző!

A kandírozott virágok különleges csemegének számítanak régóta. Bármilyen ünnepi alkalomra kedves meglepetések! Akár magában csemegézhetjük el, vagy süteményeket díszíthetünk velük. Lenyűgöző látvány egy kandírozott virágszirmokkal beborított torta, vagy deres hatású rózsafejekkel gazdagított esküvői tortaköltemény. 

A legelső virág tavasszal az ibolya, ami nem csak a legbájosabb, de a legismertebb kandírozott virág, hiszen Erzsébet királyné nevéhez fűződik. A leglátványosabb a rózsából készített kandírozott virágszirom, vagy egész rózsafej.



Hozzávalók:


egy nagy csokor kinyílt ibolyavirág vagy más, apróbb virág, illatos rózsaszirom,


1 tojás fehérje,

10 dkg porcukor


A tojásfehérjét villával habosra verjük. A virágok szárát letépjük úgy, hogy egy pici maradjon belőle, aminél meg tudjuk fogni. Egyenként belemártjuk, majd vékonyan bekenjük a habos tojásfehérjével, és porcukorral behintjük.

Rácsra vagy zsírpapírra téve egy-két órán át szárítjuk, közben egyszer-kétszer újból porcukrot szitálunk rá. Sütemények, desszertek díszítéséhez használjuk.

Hasonló módon készíthetünk kandírozott egész rózsafejet, rózsabimbót, és egész évben kandírozott virágokat levendulából, lángvirágból, vadárvácskából, akácvirágból, gyümölcsfák virágaiból… a sort még hosszan folytathatnánk.



Tovább

Borbundában dáliát sütni

Különös virág a dália. Hazánkban leginkább az egyszerű, vidéki kertek dísze, sokan parasztvirágnak, temetőbe valónak tartják, pedig változatos formája, a virágok méretének széles választéka igazán alkalmassá teszi a dáliát arra, hogy a nyár s az ősz folyamán csokrokba, tálakba, alkalmi kompozíciókba kössük.

S az a hihetetlenül gazdag színvilág, amit a fajták fölvonultatnak, talán az ihlette a festőket az 1800-as évek derekán, hogy csendéleteikben szívesen alkalmazzák motívumként.


„Dália vagy georginavirág (Georgi szentpétervári akadémikusról és a svéd Dahl botanikusról elnevezve) a sugaras fészkesek kórója 4-5 fajjal Mexikóban és Közép-Amerikában. E divatvirág fajtái száma már közel ezerre rúg. A georginavirág még a legsoványabb földben is megterem, de legszebb meleg, porhanyó, középszerű talajban. A fészekvirágzatok alak- és színgazdagsága szinte páratlan: az egyszerű, félig telt és telt formák a 4 cm-estől a 30 cm-es átmérőig (a kék kivételével) szinte minden színárnyalatban fellelhetők. Vegyes évelőágyakba vagy önálló csoportokba telepítve fajtától függően júliustól októberig nyílnak.” – írja róla a tudós kertészkönyv.

Ma nem divat dáliát ültetni, a régi, öreg kerek virága, kicsit el is feledkeztünk róla. Leginkább parkokban találkozhatunk csak velük. Kár.
De ha mégis van dáliánk, vagy a szomszédnak, akkor megkóstolhatjuk. (A parkból semmi esetre sem!)
Édeskés, színes szirmai, az apróbb virágok pedig egészben is szépen díszítik a salátákat. Zöldség- és gyümölcssalátákhoz egyaránt illik, válasszunk szín szerint hozzáillőt!
Gumója a burgonyához hasonlóan megsütve igazi csemege – bár megsütni csak akkor érdemes, ha meguntuk a virágait. Lehet, hogy így tűnnek el a dáliák a kertekből?

Inkább süssük meg a virágokat egy pikáns borbundában!

Bortésztában sült dália

3 tojás
20 dkg liszt
csipetnyi só
3 dl fehérbor
12-16 kisebb dáliavirág
a sütéshez olaj

A tojássárgákat csipetnyi sóval kikeverjük, majd a lisztet és a bort apránként hozzáadva, simára eldolgozzuk. Végül a habbá vert tojásfehérjét is beleforgatjuk. A dáliavirágokat egyenként a tésztába mártjuk, majd bő, forró olajban mindkét oldalát szép aranysárgára sütjük. Az olajból kiemelve lecsöpögtetjük. Különleges csemegének kínáljuk, de ünnepi alkalommal pecsenye mellé izgalmas köret.




Tovább

Prosztatapogácsa

Valamikor a pogácsa volt az egyik legpraktikusabb útravaló: s ha jól belegondolunk, a háziasszonyi lelemény ezt jól kitalálta. Hiszen ha bármikor útra kelni, kirándulni támadt kedve valakinek, liszt, zsír, tojás minden háznál akadt, egy-két kanál tejfel is egy valamire való háztartásban, tehát az útipogácsát hamar össze lehetett ütni. Könnyen be lehet kapni, jól elfér a hátizsákban is: nem is csoda, hogy napjainkban is a legnépszerűbb útravaló a pogácsa.

Aztán meg, ha világgá menni támad kedve az embernek – bár ehhez a kedvet általában mások alapozzák meg – akkor ott a mesebéli hamuban sült pogácsa. (Legutóbbi világvége-hangulatomban a tarisznyámat vállamra vetve az tartott vissza a Hetedhét Határ és az Óperenciás tenger megtekintésétől, hogy nem volt kéznél hamuban sült pogácsa. S mire az elkészült volna, lévén épp hamu sem volt a környéken, addigra már a világvége hangulat is elhagyott. Maradtam hát a gépem mellett, eleget téve szeretett szerkesztőm kívánalmainak.)

Persze, mint mindent, a pogácsát is variálhatjuk, ízesíthetjük, gazdagíthatjuk, kedvünk és ízlésünk szerint: lehet tepertős, vajas, káposztás, vagy éppen babos. A babos pogácsa megszólalásig hasonlít a tepertőshöz, ám a vegetáriánusoknak is kedveskedhetünk vele! A bab magas fehérjetartalma ráadásul igen hasznos lehet egy nagy túra alkalmával! A babos pogácsa egy régi, Sopron környéki recept, a poncichterek sütötték, a németajkú szőlőművesek, akik a szőlőskertekben a sorok között babot termesztettek. Nevük a Bohnenzüchter -babtermelő névből alakult át.

Nálunk nagyon kedvelt a tökmagos pogácsa is, amit a készítés leegyszerűsítése végett négyzetes darabokra vágva sütünk. Teljes kiőrlésű, otthon őrölt lisztből készül, kevés tökmagolajjal, és jó sok tökmaggal, vajjal meghajtogatva, körömvirággal gazdagítva. Unokahúgaim egyszerűen csak prosztatapogácsának szólítják, utalva gyógyerejére és attól a gondolattól vezérelve, hogy családunk férfitagjai, akik a száguldó cirkuszt a képernyőn élvezik, előszeretettel rágcsálnak e művelet közben tökmagos pogácsát. A világgá menés kényelmesebb és innovatív válfaja, a fotelból félig vagy teljesen elszenderedve száguldást nézni így új értelmet is nyer, hiszen a prosztatapogácsa imígyen való fogyasztása „megkönnyíti a folyó ügyeket is”.


A pogácsához hasonlóan praktikus útravaló lehet a füves pite. A trükk ebben is, hogy varázserővel vértezhetjük fel! Nos, tévedés ne essék, nem ARRA a füves sütire gondolok, hanem egy MÁSMILYENRE. ERRE: egy egyszerű kevert tésztát készítünk 2 tojásból, 2 dl tejfölből, 4 dl lisztből. Hozzáadunk egy jó fél dl olíva- vagy tökmagolajat, sót, egy fél csomag sütőport és az egészet simára keverjük. Ezután kerül bele 3-4 evőkanál napraforgómag, és két nagy marék gyom, fű, gaz vagy gyógynövény egészen apróra metélve. Belerejthetjük legkedveltebb vagy éppen legszükségesebb gyógynövényeinket, illatos és jókedvre derítő zöldfűszereinket: snidlinget, bazsalikomot, cickafarkat, borsikafüvet, rozmaringot, ha az erdőn jártunk, medvehagymát, kakukkfüvet, tavaszodván százszorszép- és útifűlevelet, réti sóskát, tyúkhúrt vagy szurokfüvet, turbolyát, kövér porcsint. A masszát sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük, majd négyszögletes darabokra vágjuk. Szendvicsnek is jó, ha 2-2 darabot belőle füves sajtkrémmel összetapasztunk!

Tovább

Nyári séta az ibolya-birodalomban

Gödöllő, Királyi kastély. Kastélykertben sétálni egy könnyű nyári délután, igazán kellemes szórakozás.  Nem kerül semmibe, kellemesen kötetlen program. Tele van a szívem amúgy is nyári nyugtalansággal, és ide általában ibolyavirágzáskor érkezem: ezért is különösen üdítő és izgalmas a nyári kert látványa. receptek helyett most egy kis nyári kastély-botanika.

A néhány éve teljes egészében felújított kastélykertet évelőkkel öltették teli: öröm ez annak, aki szereti az állandóságot.

Csodás hortenziák borulnak az útra a látogatók lábai elé. gyönyörűséges színben pompáznak a lángvirágok - Plox -, amelyek szintén ehetőek. Valószínűleg nem ezért ültették őket, hanem inkább színpompájuk miatt, de mindig egy kicsit ezzel a szemmel is nézem a kerteket. Tavasszal a gödöllői kastélykert telis-teli van illatos ibolyával, e szerény virág Sisi nagy kedvence volt. Szerette az ibolya színt, az ibolya virágát és az ételeiben is örömmel látta viszont őket. Nevéhez fűződik az ibolya fagylalt, a kandírozott ibolya.

A magyar kirélyné, osztrák császárné szobra ott magasodik a parkban, kényelmes padon ülve lehet elmerengeni: vajon milyen élet lehetett itt a kastélyban akkoriban? Azon túl, amit a leírokból magamnak kimazsoláztam.

Volt-e ilyen derüs nyugalom egy nyári hétköznap a kertben, mint ma?

Színes, méltóságteljes virágok, bíbor kasvirág dacol a perzselő nappal, és tarka virágú cickafark: mindkettő kedves gyógynövényünk - kastélykertben pedig dekoráció. Olyasfélén, mint a pitypang meg a százszorszép: nekem saláta, vitamin és szép, másnak: undok dudva a gyepben.

A tavaszi ibolya-birodalom most nyári arcát mutatta. A nyár virágai közt jó visszagondolni a tavasz virág-ízeire, a könnyű ibolyás, árvácskás kalandokra: apró királyi süteményekre, vidám szendvicsekre. Most az apró virágocskákat a legjobb jégkockába fagyasztani, így őrozni meg színüket, finom aromájukat egy jó koktélba vagy egy hűsítő limonádéba.

Tovább

virágkonyha

blogavatar

A lélektelenné vált világba visszahozni valami egyszerű természetességet: virágok nélkül szegényebb volna a világ. A világot úgy látni, hogy abban szépség és derű lakik. Azt venni észre, ami örömöt ad, mosolyt csal a lélekbe. Egyszerű finomsággal létezni, ismerni a tradíciókat, az eleganciát, a bölcsességet. Egy virágkörüli utazás.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek