„Az ehető virágoktól az ízletes hidrokolloidokig” címmel jelzett előadáson vettem részt nemrégiben Szegeden, a JATE Klubban. Az ehető virágokat, gondolom, nem kell bemutatnom, megteszem azt ezen oldalon is időről-időre. A róluk szóló előadást is, minő véletlen, az én prezentálásomban láthatta-hallhatta a nagyérdemű.


Engem azonban jobban izgatott a hidrokolloid, amelyről ködbeveszett kémiai ismereteim birtokában azért valamennyit sejtettem. Előadótársam, dr. Gyimes Ernő azonban szárnysegédjével egészen különleges módon mutatta be a hidrokolloidokat, amelyek ízletesek.

Nos, kedves blogolvasók, szoktak-e enni Önök – nem virágot – hidrokolloidokat? Nem, nem ment el az eszem, a virágok után nem akarom Önöket még kémiai borzalmakkal megetetni. 

„A hidrokolloidok nagy molekulasúlyú polimer vegyületek, amelyek vizes közegben kolloid oldatot hoznak létre, s viszonylag kis koncentrációban is nagymértékben megváltoztatják a rendszer állomány-tulajdonságait. Származhatnak növények kivonatából, állati eredetű kollagénből, illetve mikrobiológiai anyagcseretermékekből.” – idézet az előadótársamtól.


Szóval ilyet ettek már bizonyára sokszor, csak nem tudták, hogy amikor kocsonyát, birsalmasajtot vagy éppen gumimacit falnak, akkor hidrokolloidot fogyasztanak. De rengeteg élelmiszeripari termék is tartalmaz különböző formában és mértékben hidrokolloidokat: éppen azért, hogy tetszetősebb, állandóbb minőségű, jobb (jobbnak tűnő) vagy éppen funkcionális élelmiszert állítsanak elő éppen a mi kedvünkre. Jujj.


Nos, hogy teljes legyen az összhang: most egy finom levendulás borzselét ajánlok, amely nagyon kellemes desszert, ha gyümölccsel gazdagítjuk, de anélkül kínálhatjuk aromás, érett sajtok mellé, vagy kalácsra kenve is. Illata fenséges, íze magáért beszél. (Aki járt már nálunk, vagy a kurzusaim egyikén, bizonytíhatja!)


Vagy írjam inkább úgy, hogy hidrokolloid erjesztett szőlőléből, növényi részekkel dúsítva??


Levendulás borzselé


Hozzávalók:
5 dl félédes fehérbor (muskotályos)
10-12 szál levendula
6 zselatinlap vagy 9 gr zselatinpor
4-5 evőkanál cukor
néhány csepp citromlé


A fehérbort a levendulával meg a cukorral felforraljuk. Néhány csepp citromlével ízesítjük, majd a tűzről lehúzzuk és hozzáöntjük a beáztatott és felmelegített zselatint. Megkóstoljuk: ha szükséges, még egy kicsi cukrot adunk hozzá, és ha langyosra hűlt, leszűrjük, majd poharakba töltve behűtjük. Egy-egy szál friss, vagy kandírozott levendulát beleszúrva kínáljuk.

Halmos Monika
www.rozsakunyho.hu