A Dél-Európában vadon tömegesen előforduló zsálya egyes fajai nálunk is megtalálhatók száraz réteken, erdőszéleken, míg nemesebb változatai szívesen látottak a virágoskertben. A legjobb minőségű zsálya Dalmáciában, Montenegróban, a napfényes Adria partvidéki hegyes, köves területein növekszik.

Fűszerezésre egy-egy kis cserép zsálya egész télen ellátja a családot aromás levelekkel, ha sikerül jó helyet találni neki a konyhaablak közelében. Gyógyászati célra és a kulináris élvezetek növeléséhez is a nyár derekán, napos időben gyűjtsünk leveleket, amelyeket szellős, meleg helyen szárítsunk zörgősre. Vászon- vagy papírzacskóban tárolva egész télre biztosíthatjuk a szükséges mennyiséget.

A XVII. századig hazánkban a zsályát „csupán” mint gyógynövényt tisztelték, és nagyon sokféle betegség ellen javallották. Erre utal latin neve is: Salvia ( salvare-védeni). Teáját éjszakai izzadásokra, toroköblögetésre, fogínyvérzésre ajánlotta a népi gyógyászat, s e tapasztalatok ma is megállják helyüket. A porított levelek szájvizek, fogporok és kenőcsök készítésére használhatók, míg borban megfőzve egyes máj- és vesebetegség esetén adnak enyhülést. Aranyeres bántalmakra zsályaleveles ülőfürdőt tartanak igen hatásosnak.

A zsálya kitüntetett szerepet kapott az utóbbi századokban a népek konyháiban: a mediterrán országokban sűrűn előforduló fűszer, kiváltképp zsírosabb pecsenyék társaságában. Bizonyítván ezzel, hogy nemcsak az ízek harmóniáját tartja szemmel az étket alkotó ember, hanem valami ősi ösztöntől vezérelve a fűszer varázserejét a maga javára fordítja, miként a zsíros ételekhez az emésztést megkönnyítő zsályát is ízesítőnek adja.

A déli vidékeken kitűnő zsályaméz is kapható, és virágából szörp készül. Angliában sajtot fűszereznek zsályával, német nyelvterületen kalácsba sütik az aromás leveleket. S ahogy a zsálya az „újvilágba” került – ellentétben sok fűszerünkkel, melyek épp Kolumbusz hajóján érkeztek az öreg kontinensre – hamarosan kedveltté vált húsok, szárnyasok töltelékébe, s a hálaadás napi pulykasült elmaradhatatlan fűszere lett.

Jó hírű éttermek étlapjain különleges köretnek rántott zsályalevelet is kínálnak az ínyenceknek. A zsálya teljesen kinyílt virágfüzéreivel gyümölcsös desszerteket, süteményeket is díszíthetünk, sőt, a virágokat kandírozhatjuk is: mártsuk kissé felvert tojásfehérjébe, fogassuk meg porcukorban és szárítsuk napon vagy langyos sütőben, miközben néhányszor megfordítjuk, újra s újra megporcukrozzuk.

A zsálya a szemnek gyönyörűség, messziről illatozik, finoman ízesít, sokoldalú orvosság – ott hát a helye minden kiskertben. A 700 évvel ezelőtt írt vers ekképp említette: „Miért is kell meghalnunk, hisz kertünkben zsálya nő?”