Vagy mégsem?

Napok óta vagyok fültanúja a szomszédasszonyok cseresznyeszedő délutánjainak. Eddig a „hogyan főzzük kuktában a befőttet” téma volt repertoáron. (Nehezen álltam meg, hogy bele ne kotnyeleskedjek: kell abba kuktába víz is. Mert az nem nagyon hangzott el.)

Most a cseresznyeleves került terítékre, merthogy Kati azt nem tud főzni. Pedig az olyan, mint a forralt bor, érvelt a másik. Csak ki kell hűteni. Nos, van ebben valami: a cseresznyeleves épp annyira hasonlít a forralt borra, mint a kelkáposzta főzelék a disznósajtra: mindkettőben van fokhagyma. Ama előzőekben pedig fahéj vagy szegfűszeg, ki, hogyan szereti.

Nálunk kedvelt a bodzavirágos cseresznyeleves. A bodza akkor virágzik, amikor elkezd érni a cseresznye, és e kettő remek harmóniát alkot. Érdemes kipróbálni, ahogyan a többi, egy időben érő gyümölcsöt a vele együtt virágzó kerti virággal. Csuda izgalmas ízeket kapunk!

Bodzavirágos cseresznyelekvár

 Hozzávalók:

2 kg cseresznye

1 kk. citromsav

1 kg befőzőcukor

4-5 tenyérnyi bodzavirág

A cseresznyét megtisztítjuk, kimagozzuk és a befőzőlábasba szórjuk. Hozzáadjuk a citromsavat, a befőzőcukrot és folyamatosan kevergetve 10-15 percen át forraljuk. A főzés utolsó percében a száráról lecsipkedett bodzavirágokat is beletesszük, majd forrón üvegekbe merjük. Az üvegeket gondosan lezárjuk és szárazgőzben hagyjuk kihűlni. A nem túl jellegzetes ízű cseresznyének kitűnő aromát ad a bodzavirág.

Utóirat: egyébként a forralt bor is jó bodzavirággal… de erről majd máskor, ha itt lesz a forralt bor ideje!